Figyelmeztet a szakma: A betegellátás is megsínyli, ha újra felpörög a kórházi adósság
A magyar egészségügy kórházi lejárt adóssága, noha május végén egy csekély csökkenést mutatott, még mindig meghaladja a 42 milliárd forintot. Rásky László, az Orvostechnikai Szövetség főtitkára hangsúlyozta, hogy a javulás mögött egy egyszeri finanszírozási hatás áll, ami nem oldja meg a kórházak gazdálkodásának stabilizálásához szükséges folyamatos finanszírozást.
Az adósságállomány áprilisi 30,7 milliárd forintról május végére 24 milliárd forintra csökkent, de ez nem indokolja a megnyugvást. Rásky szerint a csökkenés nem tartós, mivel a kórházak még mindig gyors ütemben halmozzák fel a tartozásokat. Az egyetemi klinikák összesen 42,1 milliárd forintos adósságot halmoztak fel, amely 8 milliárd forinttal kevesebb, mint az április végi összes tartozás, mégis rendkívül magas szinten áll.
A különböző egyetemi klinikák lejárt adósságai május végén a következőképpen alakultak:
- Semmelweis Egyetem: 0,6 milliárd forint
- Debreceni Egyetem: 5,6 milliárd forint
- Pécsi Tudományegyetem: 6,2 milliárd forint
- Szegedi Tudományegyetem: 5,7 milliárd forint
Rásky László kifejtette, hogy a csökkenés mögött a tavalyi évre vonatkozó 80 milliárd forintos többletforrás időarányos része áll, de fontos hangsúlyozni, hogy a május végi statisztika már „tiszta” képet fest a 2026-ban felhalmozott adósságról. Emellett megjegyezte, hogy nem egyértelmű, minden ígért forrás megérkezett-e a kórházakhoz az adott időpontig.
A főtitkár elemzése arra világít rá, hogy az egészségügyi intézményrendszer az év első öt hónapjában érzékelhetően gyorsabban halmozta fel a tartozását, mint amire számítottak, ami komoly aggodalomra ad okot.
Rásky óvatos optimizmussal tekint a következő hónapokra; a nyári időszak hagyományosan visszafogottabb adósságnövekedést szokott hozni, de hangsúlyozta, hogy a jelenlegi pénzügyi állapotban bárminemű újabb adósságnövekedés rendkívülinek számít.
A négy orvosegyetem és más, egy milliárd forintnál nagyobb lejárt tartozással rendelkező intézmény esetében sürgette célzott adósságcsökkentő intézkedések bevezetését, míg a kormány átfogó vizsgálatot tartana szükségesnek a kórházak gazdálkodásának stabilizálására.
Az egészségügyben tervezett, 500 milliárd forintos plusz forrás kapcsán, amely az ápolók bérrendezésére, az alapellátás megerősítésére és a lakossági egészségügyi terhek csökkentésére lenne fordítva, Rásky úgy nyilatkozott, hogy a fő probléma nem a betegek pénzügyi terhei, hanem az ellátásokhoz való hozzáférés kérdése.
Szerinte a korlátozott költségvetési források mellett kétségei vannak afelől is, hogy a tervezett támogatás teljes mértékben biztosítva lesz. Ráadásul nem elegendő csupán az adósság mértékét csökkenteni: az orvostechnikai eszközök közbeszerzésénél nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a minőségre, nem csupán az árakra.
Rásky László hangsúlyozta a rugalmasabb technológiai befogadási folyamatok szükségességét, hiszen a költségvetés fenntarthatósága érdekében elavult eszközöket nem szabadna támogatni, amikor modernebb megoldások vannak a piacon. A megoldások integrálása, amelyek hosszú távon biztosítják az egészségügy fenntarthatóságát, kulcsfontosságú feladat.
Fontos az adatalapú finanszírozásra való átállás, amely szintén általános támogatást élvez az orvostechnikai területen. Rásky támogatja az egészségügyi technológiák előzetes és utólagos mérését, hogy a régi és már alkalmazott megoldások költséghatékonyságát folyamatosan figyelemmel kísérjék.
Bár az új egészségügyi vezetés iránti bizalom és türelem megvan a szakemberekben, Rásky László hozzátette, hogy a 42,1 milliárd forintos lejárt adósság már nem ad okot optimizmusra, és idegen kormányzati beavatkozást sürgetett a minél gyorsabb megoldás érdekében.
