Maga alatt vághatja a fát a Tisza a lájkvadász kormányzással
Ma már a parlamenti viták is politikai performanszá alakultak, és ez a trend, mint azt Kovács János politikai elemző kiemeli, hosszú távon hátrányos következményekkel járhat. Véleménye szerint a Tisza hatalomra kerülésével mára a szakpolitikai érvelés helyét egyre inkább a performatív politika veszi át, ahol a politikai szereplők látványos konfliktusokat és közösségi médiára optimalizált jeleneteket gyártanak. Céljuk nem az egymás meggyőzése, hanem saját táboruk, szavazói bázisuk megerősítése.
Kovács az Index cikkében hangsúlyozza, hogy Magyar Péter kommunikációs stílusa, amely gyors, direkt és konfrontatív, az új politikai tájhoz való alkalmazkodás egyik jelentős hozadéka. A digitális világban megjelenített üzenetek és a parlamenti reagálások közötti határvonal elmosódik, ami más politikai pártokat is arra ösztönözhet, hogy feladják a formális megszólalásokat.
Az elemző megjegyzi, hogy ennek a megközelítésnek pozitív kimenetele is lehet: a viták közelebb kerülhetnek a társadalomhoz, a politikai diskurzus érthetőbbé válhat, és a politikai döntések indoklása gyorsabbá válhat. Ugyanakkor ez a trend a jogalkotói és ellenőrző tevékenységeket háttérbe szoríthatja, hiszen a figyelem elterelésére irányuló manipulációk, botrányok és videózások egyre nagyobb szerepet játszanak a politikai életben.
Kovács szerint a legnagyobb veszélyt nem annyira a politikai diskurzus eldurvulása, hanem a közös politikai valóság eltűnése jelenti. Amennyiben az ellenfelek nem vitapartnerként, hanem illegitim ellenségekként tekintenek egymásra, úgy beszűkül a kompromisszumra való képesség, és növekvő társadalmi megosztottsággal számolhatunk.
A politikai táj ezen átalakulása a fordulatot követően is folytatódik. Az új hatalom gyors intézményi reformokat hirdet, míg az ellenzék sok lépést, mint például a vagyonvisszaszerzési hivatalt és a „Tisztítótűz műveletet”, visszavágásként értelmez. Ennek következményeként pedig már nemcsak nemzeti, hanem alkotmányos minimum sem maradhat.
Ez a helyzet ciklikus instabilitást hozhat a politikai rendszerbe, mivel minden új parlamenti többség felhatalmazva érzi magát az előző közjogi keretek átírására, ami revansalkotmányozáshoz, az intézmények devalvációjához és cinizmushoz vezethet. Amennyiben a polgárok a hatóságok működését az aktuális politikai erőviszonyok következményeként érzékelik, úgy a szabálykövetés is csökkenhet.
Mindezek tükrében fontos, hogy a politikai diskurzusban a formális megszólalásokat és a törvényhozói munkát is prioritásként kezeljük, hiszen a társadalmi kohézió és a demokratikus normák védelme érdekében elengedhetetlen a politikai felelősségvállalás fenntartása.
