A Duna Aszálya: Régészeti Felfedezések a Víz Alól
A Duna rekordalacsony vízállása új felfedezéseket hozott a felszínre, amelyek régészeti jelentőséggel bírnak. Bulgáriában a 4. században épült Constantinus-híd maradványai váltak láthatóvá, amely I. Constantinus császár uralkodása alatt készült. Ez a híd az ókor egyik leghosszabbja volt, hossza pontosan 2,437 méter, és a szakértők szerint a Traianus hídjánál is hosszabb volt.
A híd maradványai az észak-bulgáriai Gigen közelében találhatóak, ahol az egykori Ulpia Oescus római városára bukkanhatunk. A híd az egykori Sucidavába vezetett, amely ma Romániában fekszik. Pavel Popov, a pleveni Regionális Történeti Múzeum régésze hangsúlyozza, hogy a mostani alacsony vízállás rendkívüli lehetőséget nyújt a kutatók számára, hogy közvetlenül és eredeti környezetükben vizsgálhassák a híd rejtett elemeit.
A Constantinus-híd 328. július 5-én nyílt meg, és célja nem csupán az átkelés biztosítása volt, hanem a Dacia provinciájának részleges visszaszerzése és a gótok elleni katonai felvonulási útvonal megteremtése is. A híd struktúráját római mérnökök alakították ki fagerendákból és kövekből, de már 367-re használhatatlanná vált.
A pleveni múzeum kutatócsoportja drónokkal készített légifelvételeken dokumentálta a híd maradványainak állapotát. A felfedezés különösen fontos, hiszen a Duna vízállásának emelkedésével a maradványok ismét víz alá kerülnek. A folyó alacsony vízszintje több más területen is hasonló régészeti leleteket hozott a napvilágra, így például a szerb-román határ közelében a második világháború alatt elsüllyesztett német hadihajók roncsait is ismét megfigyelhetjük.
Magyarországon Százhalombattán a Duna vízállásának csökkenése miatt számos második világháborús robbanóeszköz került elő, mint például gránátok és aknák, amelyeket folyamatosan hatástalanítanak a tűzszerészek. Az Economx hírei szerint ezek a felfedezések komoly veszélyt jelentenek, így a hatóságok folyamatosan dolgoznak a helyzet kezelésén.
