Drámai változás: évekkel korábban jelentkeznek az evészavarok a fiataloknál
Korábban jelentkeznek a testképzavarok és az evészavarok a fiataloknál, mint 10–15 évvel ezelőtt – mondta a Bethesda Gyermekkórház gyermekpszichiáter főorvosa. Ma már a lányoknál az első menstruáció környékén vagy akár az előtt megjelenhet az anorexia vagy más evészavar, míg régebben jellemzően 15 éves kor körül jelentkeztek ezek a problémák. Mára a 12–13 éves kor válik jellemzővé.
A korábbi megjelenés hátterében nincsenek egyértelmű válaszok, a jelenség összetett pszichoszociális háttérrel rendelkezik. Közrejátszhatnak a soványsághoz kapcsolódó társadalmi elvárások és a túlbuzgó egészségesség kultusza is.
A legkorábbi intő jelek között említette, hogy a gyerekek a szertelen viselkedésből perfekcionista, túlkontrolláló attitűdre váltanak, ami megjelenhet a tanulásban, az otthoni rendrakásban, majd idővel az étkezésben és saját testük folyamatos vizsgálgatásában. Figyelmeztető lehet, ha a gyerek kiemelten figyel a súlyára, a kalóriafogyasztására, és csak egészséges ételeket akar enni. Rizikófaktornak számít a társas helyzetekben megjelenő szorongás, a rosszabb hangulat és az önértékelési problémák is.
A nemi különbségekről szólva elmondta: régebben a fiúknál az izomdiszmorfia, a lányoknál az anorexia volt jellemzőbb, ma már azonban a testképzavarokat tekintve várhatóan közelednek egymáshoz a nemi különbségek. Egyre több férfinál figyelnek meg klasszikus anorexiás tüneteket, de a nőknél továbbra is magasabb számban fordul elő az anorexia.
A digitális zaklatás kapcsán kiemelte: a kutatások egyértelműen összefüggést mutatnak a testre vagy étkezésre vonatkozó negatív visszajelzések – legyen szó kritikus hozzászólásról vagy súlyosabb online bántalmazásról – és a testkép- illetve evészavarok kialakulása között. Az offline bántalmazás az iskolából kilépve sokszor online folytatódik, így a bántalmazott azt érezheti, nincs hová menekülnie. Az ártatlanul kiposztolt képekhez, videókhoz ismeretlenek is felelősség nélkül kommentelhetnek, és ezeket más célokra is felhasználhatják.
Az erőszakos tiltás vagy a lekezelő megközelítés nem megoldás, mert a gyerekek megtalálják a módját, hogy máshogy hozzáférjenek a tartalmakhoz. A legfőbb lehetőség, ha a felnőttek leülnek a gyerekekkel, és párbeszéd alakul ki közöttük. Kardinális kérdés, hogy a gyerek ismerje fel, belekerült egy olyan spirálba, ahonnan a saját erejéből már nem tud kilépni. Az evészavarokra jellemző, hogy a betegségbelátás nagyon gyenge, és a terápia során is a belátásig eljutni a legnehezebb pont.
Amikor már klinikai szintű a probléma, szakember segítségét kell kérni. A szülő hajlamos azt hinni, hogy saját erejéből képes segíteni a gyógyulást, és sokszor a végsőkig próbálja elkerülni a külső segítséget, végül azonban megkerülhetetlen a pszichoterápiás beavatkozás. Ha a problémát szubklinikus szinten sikerül felismerni, a családok edukatív programok segítségével módszereket tanulhatnak, és így elkerülhető a terápia.
A szakorvos szerint a gyerekek zöme ma nem azt mondja, hogy olyan szép akar lenni, mint egy médiaszereplő, hanem hogy egészséges akar lenni. Az egészségesség-függőség, az ortorexia által érintett gyerekek száma nagyon megnőtt, és ebből könnyen származik anorexia. Az ortorexiához vezető úton a gyerekek rengeteg egészségességről és testedzésről szóló tartalmat fogyasztanak a közösségi médiában, és bár nem evészavaros platformokat használnak, a tartalmak lassan a zavarok felé terelhetik őket.
Három tanácsa közül az első, hogy sokkal fontosabb, milyen példát mutat a szülő, mint hogy mit mond a gyerekének – a testhez, az egészséges étkezéshez és a testmozgáshoz való viszonyban is. A második, hogy a szülők jelentős részének nincs valós tudása arról, mivel találkoznak a gyerekeik a digitális térben, ezért kell beszélgetni velük. A harmadik, hogy a „megmondom a tutit” elvet fel kell váltania a partneri viszonynak, és sokat kell beszélgetni a gyerekekkel, akkor is, ha időnként nem akarnak.
