Hegedős Zsolt tisztázta a szakdolgozói besorolások körüli félreértéseket
Az egészségügyi miniszter a közösségi oldalán tett közzé összefoglalót a szakdolgozói béremeléssel összefüggő, széles körben terjedő téves értesülésekről. Hangsúlyozta: a végzettségek szerinti besorolás jogszabályi szabályozása nem változik, az eddigi A, B, C, D, E, F, G, H, I és J szintbesorolások változatlanok maradnak.
A miniszter kiemelte, senki nem kerül át másik, főleg nem alacsonyabb kategóriába, így a fizetése sem csökkenhet. Mint magyarázta, a változás csupán annyi, hogy a korábban egybesorolt A, B és C kategória kettéválik A+B-re és C-re, így az eddigi öt helyett hat fizetési fokozat és oszlop jön létre. Minden más beosztás változatlan marad.
A besorolási rendszer az egyes kategóriákban a következőképpen alakul. Az A és B kategóriába a legfeljebb nyolc általános iskolai végzettséggel, illetve végzettség nélkül betölthető munkakörök, valamint az alapfokú iskolai végzettséghez és alapfokú részszakképesítéshez kötött munkakörök tartoznak. A C kategória az alapfokú végzettségre épülő alacsonyabb szintű egészségügyi szakképesítést, illetve az érettségihez kötött, de szakképesítés nélkül betölthető munkakört fedi le. A D kategória az érettségihez kötött középfokú egészségügyi szakképesítést, illetve az arra épülő szakképesítés-ráépülést jelenti.
Az E kategóriába az emelt szintű egészségügyi szakképesítés, a technikusi végzettség, a felsőoktatási szakképzés, valamint az ápolói vagy szakasszisztensi végzettség tartozik. Az F és G kategória a főiskolai szintű, BSc végzettséget, illetve a BSc végzettségre épülő, jogszabályban előírt szakirányú továbbképzést foglalja magába. A H, I és J kategória az egyetemi, MSc végzettséget, az MSc végzettséget és jogszabályban előírt szakvizsgát vagy szakirányú továbbképzést, illetve az MSc végzettséget és tudományos fokozatot jelöli.
Az egészségügyi tárca pénteken tette közzé a 2027-es szakdolgozói bérrendezés részleteit, amely az eddigi legszélesebb körű béremelés az egészségügy nem orvosi munkaköreiben. A cél egyszerre a dolgozók anyagi megbecsülésének javítása, a szakmai pályán maradás ösztönzése és az utánpótlás erősítése. A szakdolgozói alapbérek átlagosan 15 százalékkal emelkednek.
Azoknál, akik a korábbi bérsáv alsó részén kerestek, a növekedés 30–35 százalékos, egyes esetekben ennél nagyobb is lehet. Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló szakdolgozók alapbére legalább 7,5 százalékkal emelkedik, és a bértábla szerinti összegnél magasabb, már megállapított egyéni alapbér is megmarad.
A béremelés mértékére három példát is ismertettek. Egy negyven éve dolgozó segédápoló alapbére havi bruttó 322 800 forintról 540 200 forintra emelkedhet, ami 67,3 százalékos növekedést jelent. Egy tízéves gyakorlattal rendelkező, belgyógyászati osztályon dolgozó ápoló alapbére 500 000 forintról 626 600 forintra nőhet, ami 25,3 százalékos emelés. Egy harminckét éves gyakorlattal rendelkező, mesterfokozatú gyógytornász alapbére 900 000 forintról 1 061 500 forintra emelkedhet, ami 17,9 százalékos növekedést jelent.
A konkrét emelés mértéke a korábbi alapbértől, a munkakörhöz szükséges végzettségtől és az elismert gyakorlati időtől függ.
