NEM ELÉG EGY VARÁZSPIRULA: A HR-KRÍZIS LETT AZ EGÉSZSÉGÜGY KRÓNIKUS BETEGSÉGE
Az Uzsoki Utcai Kórház főigazgatója, Ficzere Andrea, a hazai egészségügy legnagyobb kihívásaként említi a humánerőforrás problémáit, valamint a megfelelő edukáció és holisztikus szemlélet fontosságát a prevenció terén. Legutóbbi könyvében az egyén felelősségéről és a jövő kórházának fogalmáról ír, valamint hangsúlyozza a mesterséges intelligencia hasznosításának szerepét.
Ficzere hangsúlyozza, hogy a legnagyobb kihívás abban rejlik, hogy a nem szakmabeliek számára közérthetően kommunikálják a mindennapi egészségügyi folyamatokat. Egy járvány kezelése időben körülhatárolt, míg az infrastruktúra fejlesztése sok pénzt és szervezést igényel, azonban az emberek megértését megkönnyítheti, ha a szakmai információk elérhetőek és érthetőek.
A magyar egészségügyi rendszerben a szakemberhiány tartós problémává vált. A KSH adatai szerint a betöltetlen álláshelyek száma alacsonynak tűnik, ám a szakma valóságos helyzete ennél lényegesen rosszabb, több tízezerrel számolható a hiány. Ficzere a BANI-modell keretében világít rá, hogy a változás már a mindennapok része, és ezt a társadalomnak is el kell fogadnia.
Az egészségügyi edukáció fontosságát Ficzere már kisgyermekkorban elengedhetetlennek tartja. Az alapvető egészségügyi magatartás kialakítása érdekében elengedhetetlen, hogy már az iskolákban foglalkozzanak a helyes táplálkozás, a mozgás és az alvás fontosságával. A cél az, hogy a lakosság tudatosan részt vegyen saját egészsége megőrzésében, ezzel egy időben az egészségtudatosság társadalmi diskurzus részévé váljon.
Ficzere rávilágít arra is, hogy a magyar egészségügyi ellátórendszer a demens betegekről is egyre inkább észleli a növekvő terhet, mivel a becslések szerint hazánkban 160–170 ezer ember él demenciával, és ez a szám a társadalom elöregedésével csak nőni fog. A Nemzeti Demencia Program bevezetését és a Demencia Társadalmi Tanács létrejöttét pozitív lépésként értékeli, azonban a rendszer már most is jelentős terheket cipel a családok és az egészségügyi ellátórendszer számára.
A várakozási idők csökkentésében Ficzere szerint a pénzügyi források növelése segíthet, de a lakosság gondolkodásában is változásra van szükség. Az egészségügyi ellátás sürgőssége mellett kiemeli, hogy a társadalmi felelősségvállalás nem csupán a betegek egészségét érinti, hanem a közbeszéd részévé kell, hogy váljon.
Ficzere Andrea tapasztalatai alapján a szakdolgozói hiány különösen súlyos, amely a globális probléma része. Az európai orvosi, ápolói és szülésznői hiány hátterében a szakemberek elöregedése áll, ami már most is egy krízist okoz, ha nem történik sürgős beavatkozás.
A főigazgató az egészségügyi ellátás jövőjét különösen fontos kérdésnek tartja, ahol a digitális megoldások és a személyes kapcsolatok egyensúlyának megőrzése kulcsfontosságú. A digitalizáció fejlődése elkerülhetetlen, de senkinek sem szabad kiesnie ezekből a folyamatokból, különösen az idős korosztálynál. A kórházakban a betegágyak körül gyakran személyes kapcsolatokra van szükség, amit a digitális megoldások nem válthatnak ki.
A jövő jogi és szociális kereteinek megértéséhez elengedhetetlen, hogy Ficzere könyve és a benne foglaltak közérthetően bemutassák az egészségügy bonyolult világát, ezzel is hozzájárulva a szakma megítélésének javításához.
A főigazgató számára a könyv nem egyszerű projekt, hanem a feladat, hogy a köz figyelmét az egészségügyre irányítsa.
