Kiderült a nagy energiatitok: a rezsicsökkentés valójában egy zsákutca
Ahogy az energiapolitikai diskurzus egyre hevesebbé válik, a közlekedési szektor energiafogyasztásának aránya aggasztóan növekszik az iparhoz képest. Pletser Tamás energetikai elemző az Economx számára részletesen kifejtette, miért is meglepő, hogy a közlekedés több energiát használ fel, mint az ipar összessége. Szerinte a rezsicsökkentés koncepciója már rég nem bizonyul fenntarthatónak, különösen figyelembe véve az Európai Unió zöldítési célkitűzéseit, amelyek a jövőben meredeken lassulhatnak.
2023-ban a közlekedési tevékenységek az EU végső energiafogyasztásának 32%-át tették ki, amely egy kis emelkedést mutat a 2022-es 31%-hoz képest. Ezáltal a közlekedést nem csupán ipari, hanem háztartási energiafogyasztás szempontjából is a legnagyobb energiafogyasztó szektorrá emelte, megelőzve a 26%-ot képviselő háztartásokat és a 25%-ot kitevő ipart.
Energiafogyasztás és üzemanyag-megoszlás
A legfrissebb Eurostat adatok szerint a közúti közlekedés felelős a közlekedési energiafogyasztás 73%-áért, vagyis körülbelül 10 974 petajoule-t használnak el. A légi közlekedés 13%, a vízi közlekedés 12%, míg a vasúti közlekedés mindössze 1%-ot képvisel. Ezen adatok rávilágítanak arra, hogy a közúti közlekedés nemcsak az energiafelhasználás, hanem a környezetszennyezés szempontjából is kulcsszerepet játszik az EU-ban.
Az elkövetkező évek energiafogyasztási trendjei aggodalomra adhatnak okot, hiszen az EU-ban a közúti közlekedés fő energiaforrásai között a dízel és a gázolaj dominál, amelyek részesedése eléri a 64%-ot. Ezt követi a motorbenzin 26%-os arányával, miközben a megújuló energiaforrások részesedése mindössze 7%.
Miért káros az energiapolitikánk?
Pletser Tamás hangsúlyozta, hogy az ipar arányának csökkenése és a közlekedés felnövekvő súlya országonként eltérő, de az európai szintű trendek mindenhol megfigyelhetők. A fosszilis energiaforrások behozatala miatt az EU rendkívül sérülékeny, a földgáz fedezete 10%-ra, az olajé pedig 10-20%-ra korlátozódik. Ez a helyzet pedig egyértelműen rávilágít az európai országok energetikai függetlenségének hiányára.
A geopolitikai feszültségek és az üzemanyagárak alakulása szintén kérdéseket vet fel: a hosszú békefolyamat és az orosz-ukrán háború kimenetele közvetlen hatással lehet a szankciók feloldására és ezek következményeire.
„A rezsicsökkentés nem egy hatékony erőforrás-allokációt szolgál, valójában veszteségekhez vezet az ország teljes gazdaságában” – figyelmeztetett Pletser. Rámutatott, hogy a szubvencionált árak alatt az emberek hajlamosabbak több energiát fogyasztani, ezáltal a magasabb energiaárak valójában a takarékosságot is ösztönözni tudják.
Politikai dilemmák
A politikai döntéshozók szempontjából a rezsicsökkentés biztosítása és a választói igények kiszolgálása komoly kihívások elé állítják a kormányt. A kormány közpénzekből kívánja fenntartani a rezsicsökkentett árakat, ami hosszú távon nem tartható.
Pletser véleménye szerint a fenntarthatóság kérdése a piaci áraktól és a politikai szándékoktól függ. Azzal zárta gondolatmenetét, hogy a zöldítési terveket valószínűleg mérsékelni fogják az EU-n belül, mivel az aktuális gazdasági növekedés melletti fenntartása lényegesen fontosabbá válik.
A rezsicsökkentés jövője tehát kérdéses, azonban a politikai és gazdasági döntések már most is látszódnak a nemzet energiafogyasztására és a fenntarthatóságra gyakorolt hatásán.
Az energiafogyasztás társadalmi, gazdasági és politikai dimenziói egyaránt komoly felelősséget ró a döntéshozókra, ferde tükörként mutatva meg a társadalmi viszonyokat és a jövőt, amit építenünk kell.
Forrás: www.economx.hu/gazdasag/energiafogyasztas-kozlekedes-ipar-uzemanyag-pletser-tamas-rezsi.820432.html
