A magyar lakásállomány elöregedése és a felújítási szándékok
A GKI januári lakossági felmérése rávilágít, hogy a magyar lakásállomány körülbelül 6% a megkérdezettek közül biztosan, 18% pedig valószínűleg nagyobb összeget költene lakóingatlanjára a következő egy évben. Ez a tendencia évek óta stagnál, jelezve, hogy a lakosság felújítási szándékai nem mutatnak egyértelmű változást.
A mostani állapot figyelembe vételével elmondható, hogy a magyar lakásállomány jelentős része, körülbelül 41%-a, 1970 előtt épült, míg 42%-a 1970 és 2000 között került átadásra. Az új otthonok, amelyek a XXI. században épültek, csupán 17%-ot képviselnek. A régebbi épületek rendszerint komoly energiagazdálkodási és korszerűsítési igényekkel bírnak, hiszen becslések szerint a hazai lakások legalább fele az FF vagy ennél is rosszabb energiahatékonysági besorolásokba tartozik.
A felújítások elősegítésére különböző állami támogatási programok álltak rendelkezésre az elmúlt két évtizedben. Az első fontos lépés a panelfelújítási program volt 2005-ben, amely a homlokzati hőszigetelést és nyílászáró cserét célozta meg. Ezt követte a Zöld Beruházási Rendszer 2009-ben, valamint a CSOK 2015-ös bevezetése, amely rendszerszintű változást hozott a piacon. A legfrissebb kezdeményezés az Otthonfelújítási Program, amely 2021-ben indult, és lehetőséget kínál akár 3 millió forint állami támogatás igénybevételére az azonos önerő mellett.
Bár a program keretein belül 195 ezer lakás újult meg, a lakosság felújítási kedve a közelmúltban jelentősen csökkent. A legfrissebb GKI felmérés alapján a felújítási szándékok stagnálnak, hiszen az alsó jövedelmi ötödbe tartozók körében csupán 10%-os, míg a felső ötödbe tartozók körében 49%-os arány figyelhető meg. Érdekes módon a 30-39 éves korosztály a legaktívabb a felújítások terén.
A jelenlegi gazdasági helyzet azonban új kihívásokat von maga után, a rezsicsökkentés módosítása és az új források megjelenése várhatóan változást hoz. A KEHOP Plusz Otthonfelújítási Program, a Vidéki Otthonfelújítási Program, és a falusi CSOK lehetőségei teret adhatnak a felújításoknak, azonban az elmúlt évek tapasztalatai alapján, a jövő kulcskérdése az, hogy megjelennek-e olyan könnyen elérhető és átlátható támogatások, amelyek valóban képesek aktivizálni a háztartásokat.
Ahhoz, hogy az energiahatékonysági korszerűsítések valós eredményekhez vezessenek, az érintett programoknak célzottan kell kiszélesíteniük a jogosultságok körét. A potenciális igények mérsékelt volta és a bonyolult adminisztrációs folyamatok együttesen fékezik a felújítási kedvet, és így a változtatások szükségessége újra hangsúlyosabbá válik a társadalmi diskurzusban.
