Az élet végi ellátás helyzete Magyarországon: Hiányosságok és lehetőségek
Magyarország életvégi ellátásának helyzete az európai átlaghoz viszonyítva középszerűnek mondható, mivel jelenleg a rendelkezésre álló kapacitások csak részben elégítik ki a növekvő igényeket. Egy nemrégiben készült tanulmány, amely az Orvosi Hetilapban is megjelent, részletesen elemzi a hospice és palliatív ellátás helyzetét, rávilágítva arra, hogy a legnagyobb hiányosságok sokakat kirekesztenek a rendszerből.
2024-re Magyarországon 26 intézeti hospice-palliatív osztály működött, összesen 425 ággyal. A statisztikák azt mutatják, hogy az osztályokon egy év alatt 6255 beteg részesült ellátásban, a kihasználtság pedig 74%-os volt, ami egyértelműen szembetűnő igényre utal. A betegek körülbelül kétharmada az intézményekben hunyt el, amiből arra lehet következtetni, hogy ezek a szolgáltatások jellemzően már az élet legvégén érintett pácienseket látják el.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint egymillió lakosra 80-100 hospice és palliatív ágy szükséges. Ez alapján tízmilliós lakossággal számolva hazánknak 800-1000 ágyra lenne szüksége, azonban a valóságban ennek mindössze 50%-a érhető el. A háziorvosi ellátásban szintén hangsúlyos szerepet játszik az otthoni hospice-ellátás, amelynek során 2024-ben 51 szolgáltató több mint hatezer esetben nyújtott segítséget, összesen 5634 betegnek.
A hospice-ellátás keretein belül egy beteg átlagosan közel egy hónapig kapott kezelést, ami nemcsak orvosi, hanem érzelmi és családi szempontból is kulcsfontosságú lehet. Az otthoni szolgáltatók egy év alatt több mint 166 ezer ápolási napot nyújtottak, az átlagos ellátási nap költsége pedig körülbelül hétezer forintra rúgott, ezzel a közfinanszírozás meghaladta az egymilliárd forintot.
A tanulmány rávilágít arra is, hogy a magyar hospice-ellátás főképp a daganatos betegségekre összpontosít. A betegek körében a daganatos páciensek aránya kiemelkedő, mivel tízből kilencen rákkal küzdöttek, ami a hospice-ellátottak napjainkban tapasztalható, preferált célcsoportját képezi. Ez a tendencia viszont figyelmeztető jelleggel bír azokra, akik nem daganatos, de súlyos vagy gyógyíthatatlan betegségekben szenvednek, mivel ők a szükséges ellátás jelentős mértékű hiányába ütköznek.
Európai összehasonlításban Magyarország a palliatív ellátás integráltságának mutatója szerint a középmezőnyben helyezkedik el. Míg Hollandia első helyezett, ahol a palliatív ellátás a mindennapi egészségügy szerves része, addig Magyarország az említett országok mögött áll, jelezve a hazai rendszer érintettségeit és azok korlátait.
Bár az elmúlt másfél évtizedben történt előrelépés, mint például az otthoni hospice-ellátás növekvő elérhetősége, a területi különbségek még mindig jelentettek kihívást. 2009-hez képest, amikor az otthoni hospice-ellátás a terület 70%-át fedte le, 2024-re ez az arány 80%-ra emelkedett, de nem mindenhol egyenlő a hozzáférhetőség. Változások történtek a finanszírozás területén is, amely bár magasabb díjazást biztosít, még mindig nem elegendő a rendszer továbblépéséhez.
A tanulmány megállapítja, hogy a multidiszciplináris elemek, mint például a lelki támogatás és a család bevonása, alulfinanszírozottak, pedig ezek jelenthetik a legnagyobb támaszt a szenvedő betegek számára. Az ellátórendszer jövője szempontjából elengedhetetlen, hogy a meglévő hiányosságokat orvosolják, hogy minden érintett, köztük a nem daganatos betegek is, megfelelő ellátásban részesülhessenek az élet végén.
