A kormányzat megint lemondott egy kis állami szuverenitásról: prédává válhat Magyarország
Az utóbbi időszak eseményei rávilágítanak arra, hogy a kormányzat ismét egy fontos részt delegált az állami szuverenitásból, ami mögött a közvélemény tűrőképessége áll. Miközben állami szinten loud és gyanítható sikerpropagandával utasították el az EU–Mercosur szabadkereskedelmi egyezményt, indokként a nemzeti szuverenitásra hivatkozva, a háttérben csendben előkészítettek egy hasonló, de talán még aggályosabb megállapodást Üzbegisztánnal. Az említett dokumentum ugyanis olyan nemzetállamok feletti bírói mechanizmusokat és a „civil társadalom bevonásának” előírásait tartalmazza, amelyeket korábban a kormány bírálat tárgyává tett.
Sarkadi-Illyés Csaba szerkesztésében, 2026. január 29-én megjelent az is, hogy míg a kormány részéről a Mercosur megállapodás elkaszálásának körüli sikerpropaganda zajlik, alig néhány nappal később, január 26-án, egy másik szabadkereskedelmi egyezmény társadalmi egyeztetésére bocsátották a Külgazdasági és Külügyminisztérium által jegyzett javaslatot. Ez a javaslat az Európai Unió és az Üzbég Köztársaság közötti Megerősített Partnerségi és Együttműködési Megállapodás legitimitását célozza meg.
A külügyi tárca szerint ez az egyezmény újabb lépés az EU közép-ázsiai szerepvállalásának fokozásában, és lehetőségeket teremt a politikai párbeszéd erősítésére és a két fél közötti együttműködés elmélyítésére.
Ám a megállapodás nem csupán gazdasági szempontokat érint. Politikai párbeszéd keretei között a civil társadalom részvételét is elősegíti, ami valójában a nemzeti szuverenitás fogalma általánosan elmondható felfogásával ütközik. Felmerül a kérdés: vajon mit tenne a kormányzat, ha egy külső megállapodás keretein belül érkezne segítség a magyar állam demokratikus fejlődéséhez?
Ráadásul a nemzetállamok feletti beruházásvédelmi mechanizmusok bevezetése különösen aggasztó, mivel ezek által a magyar államot perek elé lehet állítani olyan kereskedelmi vitákban, amelynek irányítása sajtóértesülések szerint egyre inkább az állam kezéből kicsúszik.
A megállapodás vitás ügyek rendezésére szolgáló mechanizmusa szigorú, határidőkhöz kötött rendet állít fel. Az első lépés a diplomáciai konzultáció, amely a vitát kezdeményező fél írásos kérelme alapján indulna. Ha ez nem vezet eredményre, meg lehet kérni egy független Vitarendezési Testület felállítását, amelynek összetétele szigorú garanciák védik.
A javasolt eljárásban mindkét félnek a biztonságot nyújtó feltételek mellett kell eljárnia, ahol a határidők penzívjogokkal vannak garantálva, biztosítva ezzel a hatékony és gyors megoldásokat a kereskedelmi viták esetén.
Az egyezmény hatályba lépése után a kormányzat jogi kereteket biztosít a magyar állam esetleges keresetével szemben, mindemellett a potenciális kockázatok figyelembevételével gondoskodik arról, hogy a civil társadalom részvétele elősegítse a jogalkotási folyamatok átláthatóságát, amely idővel a szuverenitással is ellentétbe kerülhet.
