A Smokvica Vela adriai magánsziget pusztulása
A horvát Smokkica Vela, mintegy 20 hektáron elterülő adriai sziget, az elmúlt évtized során számos sajtófigyelmet kapott, és a története messze nem csak a magyar bérlőkkel kezdődött. A sziget korábbi birtokosa, Ivica Todorić, a körözött horvát nagyvállalkozó, a luxus életmódjáról volt híres, aki a területet saját magánrezidenciájaként használta. Todorić különböző luxusvillákat, éttermeket és sportpályákat építtetett a szigeten, mindezt nagy részt engedély nélkül, és a horvát államnak sem fizetett bérleti díjat.
Miután az Agrokor, amely Todorić vállalatbirodalma volt, csődbe ment, a horvát hatóságok komoly lépéseket tettek: behajtották az adósságokat, kiűzték Todorićot, majd 2018-ban nyilvános pályázaton kerestek új bérlőt. Ekkor lépett színre a Csányi Sándorhoz és az OTP bankhoz kapcsolódó Zelena Nekretnina d.o.o., amely 30 éves koncessziós jogot nyert el a sziget kezelésére. Ambiciózus terveik között szerepelt, hogy egy prémium kategóriás turisztikai komplexummá alakítják a területet.
Az ambiciózus projekt azonban már a kezdetektől számos akadályba ütközött. A bérlő, a Zelena Nekretnina d.o.o., a horvát bürokrácia hálójába került, ami gátolta a tervezett fejlesztések megvalósulását. A sziget körüli figyelem 2019 augusztusában érte el a csúcspontját, amikor kiderült, hogy Orbán Viktor volt miniszterelnök egy fekete helikopterrel érkezett a területre. E hírek ellenére az OTP határozottan tagadta, hogy bármilyen eseményt szerveztek volna Smokvica Velán.
A bonyolult engedélyeztetési folyamatok, hatósági bírságok és a pandémia hátráltató hatása végül odáig vezetett, hogy 2022-ben a magyar cég felbontotta a szerződést, kifizette a kötelezettségeit, és visszavonult a projekttől. Azóta a horvát állam visszakapta a sziget kulcsait, de a létesítmények állapota borzasztó: a természet képviselői az enyészet különös végjátékává váltak.
Olvasóink nemrégiben a helyszínen jártak, ahol a szétdúlt épületek és a természeti rombolás nyomai igazolták a lepusztult állapotokat. A sziget egykori luxusa mára teljesen eltűnt, az épületek belsejében a gipszkarton-törmelék és építési hulladék borítja a korábban szép padlóburkolatokat. Az elektromos kábelek leszakadt mennyezetből lógnak, a betört üvegajtók a földre hevernek, míg az egykori bárpult és konyhai részek állapota az elhagyatottság legrosszabb tanúbizonysága.
Bár a horvát állam számára a sziget visszanyerése jogi győzelemnek számít, láthatóan semmiféle elképzelésük nincs arról, hogyan kellene kezelniük a területet. Az új pályázatok abban az időszakban nem érkeztek, állagmegóvási intézkedések nem történtek, így a sziget állapota folyamatosan romlik, miközben az érdeklődök akadálytalanul járhatnak a területen.
