AI-alapú kibertámadások: a legnagyobb kockázat a munkahelyen belülről érkezik
A kibertámadók már mesterséges intelligenciára épülő eszköztárral dolgoznak, miközben a védelmi oldalon sok helyen továbbra is táblázatok és túlterhelt elemzők állnak – erre figyelmeztetett a Google Cloud magyarországi területi igazgatója az AI Summit 2026 keddi előadásában. Elmondása szerint egy banki oldalt tökéletesen lemásoló csalókészlet ma néhány száz dollárért megvásárolható, és percek alatt működésbe hozható.
A legnagyobb kockázatot mégsem a külső támadók jelentik, hanem a cégek saját munkatársai, akik jó szándékkal, de tudtukon kívül tárják szélesre az ajtót – hangzott el az eseményen.
Kis pénzből, rövid idő alatt okoznak sokmilliós kárt a csalók
A támadói oldal ára és belépési küszöbe egyszerre omlott össze. Az illegális piacokon elérhető, kifejezetten bűnözői célra hangolt chatbotok havidíja alacsonyabb, mint a legális nagy nyelvi modelleké, így akár egy tapasztalatlan felhasználó is percek alatt összeállíthat egy támadást.
Egy banki oldalt megszólalásig hűen lemásoló készlet néhány éve még százezer dolláros nagyságrendbe került, ma nyolcszáz dollár körül beszerezhető, a hamis felület pedig nagyjából tizennyolc perc alatt legenerálható.
A zero-day-támadásnál az AI végigolvassa a forráskódot, megtalálja a rést, és bemegy rajta. A polimorf kártevők folyamatosan átírják saját forráskódjukat, így a mintázatfelismerésre épülő védelmi rendszerek egyre nehezebben ismerik fel őket. A klasszikus átverések is átalakultak: a munkatársat ma a saját vezetője tökéletesen klónozott hangján hívják fel, és a LinkedInről összeszedett információk birtokában kérik tőle az utalást.
Az sem mindig cél, hogy a megszerzett adatot azonnal felhasználják. A támadó akár évekig kereskedhet ugyanazzal az adatcsomaggal, és előfordult, hogy magyar cégek nem tudtak róla, hogy adataik régóta forognak a dark weben.
Excel-tábla szintű védelem az AI-modellekkel szemben
A védekezés első lépése a proaktivitás, vagyis hogy a cég ne csak a saját rendszerében történtekre figyeljen, hanem a környezetére is. Erre használják a Google fenyegetettségi hírszerzési rendszerét, amelyben a támadói kódokat elemzik, azonosítják a hackercsoportokat, és kinyerik azokat az adatokat – például az IP-címeket –, ahová a kártevő az ellopott információt küldené. Ebből automatikusan felismerési szabály készül, ami már a belső rendszerekben is futtatható.
A gyakorlatban azonban a védelmi oldal legtöbbször kapacitáshiánnyal küzd. Egy nagyvállalat naponta akár negyven-ötvenezer riasztást kap, ezeket pedig többnyire junior elemzők nézik át egyesével. „A biztonságiaknak most inkább Excel-tábláik vannak, a támadóknak meg modelljeik” – fogalmazott. Erre kínálnak megoldást az AI-ágensek: a riasztások első szűrését, a triázst végig tudják vinni emberi beavatkozás nélkül.
A marketingcsapat, amelyik kitette a netre az ügyféladatokat
A legtöbb baj nem kívülről érkezik. Valós esetként hangzott el az a helyzet, amikor egy marketingcsapat másnapra kér egy AI-alapú kampányt: a fejlesztők felhúznak egy szervert, ráteszik a modellt, betöltik az összes ügyféladatot, a hozzáférést nem korlátozzák rendesen, majd a rendszert kiteszik a nyílt internetre, mert úgy kényelmesebb tovább dolgozni rajta.
Hasonló a helyzet az árnyék-AI-jal is, vagyis amikor a munkatársak engedély nélkül használnak külső AI-szolgáltatásokat, és céges dokumentumokat töltenek fel oda. A tűzfal erre nem megoldás, mert a kolléga egyszerűen megosztja az internetet a telefonjáról, és megkerüli a védelmet – emiatt a böngésző lett az egyik legfontosabb védelmi vonal, ahol a nem engedélyezett oldalak letilthatók, és a beillesztett bizalmas adat kiküldése blokkolható.
Hiába a hőkövető rakétás védelem, ha nyitva van a pinceajtó
A védők dilemmáját azzal illusztrálta, hogy „hiába a radarok, ágyúk és hőkövető rakéták sora, ha közben nyitva marad a pinceajtó” – és az AI ma pontosan ezeket a nyitva hagyott ajtókat találja meg. Ezért félrevezető a többrétegű védelemről beszélni: nem attól lesz védett egy cég, hogy megvásárol több tucat különböző biztonsági terméket, ha azok nem kommunikálnak egymással, és nem látják át együtt a teljes folyamatot.
Három konkrét lépést ajánlott. Az első a riasztások kezelésének átalakítása, vagyis a triázs automatizálása. A második a vállalati böngésző bevezetése, amivel az árnyék-AI használata visszaszorítható. A harmadik a validáció, azaz a rendszerek rendszeres, külső tesztelése. A cégeknek végig kell haladniuk a manuális védekezéstől az AI-jal támogatott, majd a teljesen automatizált működés felé, és ehhez érdemes a nyilvánosan elérhető biztonsági keretrendszerekre építeni.
