Vége a hazai kajszinak? Közép-Ázsiából érkezhetnek a jövő magyar fái és a pisztácia
A forró nyarak és a váratlan tavaszi fagyok egyre nehezebbé teszik a hazai gyümölcstermesztést. Az Alföldön a sárgabarack termesztése fokozatosan visszaszorulóban van, mivel a szélsőséges időjárási körülmények jelentősen megnehezítik a növények életben maradását és terméshozását.
Barabits Elemér, az Alsótekeresi Faiskola vezetője a Hungarogreen szakkiállításon elmondta: a klímaváltozáshoz alkalmazkodni képes növényeket nem feltétlenül a mediterrán térségben, hanem Közép-Ázsia kontinentális vidékein érdemes keresni. A szakember szerint a jövőben olyan fákat kell telepíteni, amelyek a hőséget, az aszályt, a téli hideget és a tavaszi fagyokat egyaránt elviselik.
Az Alsótekeresi Faiskola 360 hektáron gazdálkodik, amelyből mintegy száz hektár maga a faiskola. Dísznövényekkel és gyümölcsfákkal együtt körülbelül ötszázféle növényt nevelnek. Barabits Elemér szerint a támogatási rendszer nehezen igazodik a faiskolák sokszínű termeléséhez, mivel a termesztett növények jelentős részét nem ismerik el, a legalább 0,25 hektáros támogatható táblaméret pedig sok kisebb növényállomány esetében nem teljesíthető.
A szakember a perspektivikus fajok között említette a Hajdú és a Kun szilt, a virágos kőrist, valamint az ostorfákat, amelyek a hazai klímán is jól teljesíthetnek. „Jobban meg kell becsülnünk azokat a növényeket, amelyek képesek az adott körülmények között szaporodni és önmagukat fenntartani” – magyarázta.
Barabits szerint az őshonos genetikai állomány továbbra is értékes, de a klímaváltozás gyorsasága miatt más térségekben is keresni kell ellenálló fajokat és származásokat. A Kárpát-medence éghajlata sajátos: a forró, száraz nyarakat hideg telek, korai felmelegedések és visszatérő tavaszi fagyok kísérhetik, ezért egy déli származású növény hiába szárazságtűrő, ha nem viseli el a szélsőséges hőingásokat.
A faiskolavezető Türkmenisztánban, Üzbegisztánban és Tádzsikisztánban is gyűjtött növényeket. Az onnan származó platánok és szilek nem bizonyultak jobbnak a hazaiaknál, de a tapasztalatok szerint Közép-Ázsia továbbra is fontos forrásvidék lehet. A szakember ugyanakkor kockázatosnak tartja, hogy megfelelő, hosszú távú vizsgálatok nélkül törökországi tölgymakkokra épüljön jelentős erdőtelepítési program, mivel egy-egy új származás alkalmasságának bizonyításához akár húsz-negyven éves kísérletekre is szükség lehet.
A kajszi Közép-Ázsiában és Örményországban akár 1800–2000 méteres magasságban is jól érzi magát. Magyarországon a gönci kajszi az északi domboldalakon később virágzik, így nagyobb eséllyel kerülheti el a tavaszi fagyokat, az Alföldön viszont egyre kockázatosabbá válhat a termesztése.
Az új kultúrák közül Barabits a pisztáciát tartja különösen ígéretesnek. Mintegy tizenöt éve hozott szaporítóanyagot a perzsa–türkmén–afgán határtérségből, a fák pedig már termést hoznak. „Rendkívül ellenállónak bizonyultak a klímaváltozással szemben” – jelezte.
A kertészet alkalmazkodásához az új növények mellett korszerű öntözésre, precíziós gépekre, adatalapú döntésekre és mesterséges intelligenciára is szükség lesz. Barabits Elemér szerint az ágazatnak a jövőben kevesebb, de jobban képzett szakemberre kell támaszkodnia. A szakma doyenje úgy véli: a döntéseket mielőbb meg kell hozni, de nem szabad elhamarkodni, hiszen a ma elültetett fáknak évtizedek múlva, a jelenleginél jóval szélsőségesebb környezetben is életképesnek kell maradniuk.
