Grönlandi biztonsági megállapodás: véget ért a másfél éves feszültség
Az Egyesült Államok, Dánia és a grönlandi kormányzat 2026. szeptember 22-én háromoldalú megállapodást írt alá New Yorkban, az ENSZ 81. közgyűlése alkalmából. Az alku határozatlan időre széles körű amerikai katonai hozzáférést és gazdasági befolyást biztosít, miközben Dánia szuverenitása és Grönland önkormányzatisága érintetlen marad, a sziget a NATO védelmi közösségébe ágyazódik.
Az aláíráson Donald Trump amerikai elnök, Mette Frederiksen dán miniszterelnök és Jens-Frederik Nielsen grönlandi miniszterelnök vett részt.
Másfél év feszültség előzte meg
A megállapodást több mint másfél éves diplomáciai feszültség előzte meg, amely amerikai gazdasági és katonai fenyegetéseket sem nélkülözött. Donald Trump 2025 januári beiktatása után politikai célként jelentette be Grönland „megszerzését”, amit 2025 nyaráig a dán kormányt támadó heves kritikák követtek. A dán és a grönlandi vezetés egyaránt elutasította, hogy a sziget amerikai uralom alá kerüljön – legyen szó politikai ellenőrzésről, megvásárlásról vagy katonai megszállásról.
A feszültséget 2025 decemberében fokozta, hogy Trump Jeff Landry louisianai kormányzót Grönlanddal foglalkozó különleges küldötté nevezte ki. Landry arról beszélt, megtiszteltetés számára, hogy azon dolgozhat, hogy „Grönlandot az Egyesült Államok részévé tegye”. A nyilatkozatokat Dánia és Grönland is mereven visszautasította. Ezt követően a Fehér Ház nyilvánosan is úgy kommunikált, hogy a katonai erő használata is lehetséges opció.
Válaszképpen Dánia diplomáciai és politikai eszközökkel mozgósította európai szövetségeseit, amelyek kiálltak a dán és grönlandi álláspont mellett. Trump ekkor 25 százalékos büntetővámmal fenyegette meg a Dániát támogató európai szövetségeseit, de azt nem léptették életbe. A 2026 júliusi NATO-csúcstalálkozón Trump ismét felforrósította a hangulatot azzal, hogy „az Egyesült Államoknak kellene ellenőrizni Grönlandot”. Mette Frederiksen egyértelműen reagált: „Grönland nem eladó és képesek vagyunk megvédeni a területét”.
Mit tartalmaz a megállapodás?
A megállapodás az 1951-es amerikai–dán védelmi egyezményt egészíti ki. Az Egyesült Államok több katonai bázist modernizál és kibővít, továbbiakról pedig a másik két féllel állapodhat meg. Pituffik Légibázison a lég- és rakétavédelmi radar- és korai előre jelző képességeket modernizálják, valamint mélyvízi kikötőt építenek, ahova tenger alatti akusztikus szenzorokat telepítenek.
Narszárszuak egykori, második világháborús repülőterének alapjain új logisztikai és légibázis épül a sziget déli részén, ahonnan logisztikai és tengeri járőrözési feladatokat hajthatnak végre. Ennek a Grönland–Izland–Egyesült Királyság közti átjáró ellenőrzésében lesz szerepe. A sziget északkeleti partján, Meszterszvigben új sarkvidéki kiképzőbázist és leszállópályát építenek, valamint műhold-megfigyelő és korai előre jelző képességeket telepítenek, amelyek az épülő amerikai „Aranykupola” lég- és rakétavédelmi rendszer elemei lesznek.
A NATO fenntartja az Arctic Sentry katonai jelenlétét, Dánia pedig erősíti védelmi képességeit. Az amerikai katonai repülőgépek és hajók széles körű hozzáférést kapnak Grönland területéhez, légteréhez és felségvizeihez, a megállapodás a tengeralatti hozzáférést is rögzíti.
Kulcselem, hogy NATO-n kívüli állam nem telepíthet tartós katonai jelenléte vagy katonai objektumot a szigeten a felek beleegyezése nélkül. Az érzékeny ágazatokban – köztük a kritikus infrastruktúrában és a nyersanyag-kitermelésben – korlátozhatók azok a befektetések, amelyek NATO-n, az EU-n és bizonyos NATO-partnerországokon kívülről érkeznek, és nemzetbiztonsági kockázatot jelentenek. A rendelkezések címzettje elsősorban Kína és Oroszország.
A megállapodásnak nincs lejárati ideje, csak közös megegyezéssel módosítható. Egy esetleges független Grönlandnak is vállalnia kellene a NATO-tagság fenntartását és a megállapodásból eredő kötelezettségeket. A végrehajtás során kizárólag konzultatív folyamat részeként születhetnek döntések, amelyekben tekintettel kell lenni a helyi lakosság környezeti, életmódbeli és gazdasági igényeire – így Koppenhága és Nuuk is vétójogot kapott egyoldalú amerikai lépésekkel szemben.
Csiki Varga Tamás, az NKE John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa az Economxnak úgy fogalmazott: „Így végül is a Grönland körül Donald Trump által kialakított konfliktust mindhárom fél relatív nyertesként zárhatja le, a NATO sem gyengült tovább, sőt a térség biztonsága is erősödni fog.”
