Civil összefogás a Balaton természetes partjaiért
Több mint 80 szervezet támogatja az SOS Balaton kampányt, amely átfogó kormányzati vizsgálatot sürget a tó természetes partszakaszainak megóvása érdekében. A kezdeményezéshez egy interaktív alkalmazás is kapcsolódik, amely térképen mutatja be a part beépítettségét.
Régi és új Balaton
A szocialista időszakban a magyar tenger a szélesebb rétegek nyaralóhelye volt, a rendszerváltás után azonban a partszakasz fokozatosan átalakult. A lakóparkok megjelenésével az ingatlanok árszintje a horvát tengerparti árakhoz közelít, miközben a kerítések miatt egyes társadalmi rétegek fizikailag is kiszorulnak a part közeléből. Több helyen évszázados településképek tűnnek el újabb beruházások nyomán.
A beépítettség mértéke
A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet szerint a Balaton teljes partvonalának már több mint 55 százalékát mesterségesen átalakították, a déli parton ez az arány eléri a 75 százalékot. Az intézet állásfoglalása szerint minden további beépítési szándék vagy mesterséges beavatkozás súlyos ökológiai felelőtlenség, a tó ugyanis ökológiai teherbíró képességének határán jár.
A kampányhoz készült alkalmazás az OpenStreetMap adataira támaszkodik, és a tó teljes partvonalát – a kikötők, mólók és hullámtörők peremével együtt – 249,7 kilométerben határozza meg. Eszerint a partvonaltól számított 10 méteren belül a partszakasz 22,5 százaléka beépített, 30 méteren belül 46 százalék, 100 méteren belül pedig 78 százalék. A beépítetlen terület 100 méteren belül mindössze 21 százalék, azaz mintegy 50 kilométer. A nádas, mocsár és vizes élőhely aránya a part mentén 24 százalék, azaz 56 kiliméter.
Százméteres védősávot javasolnak
Az SOS Balatont támogató szakmai szervezetek szerint a parttól 100 méteres távolságon belül egyáltalán nem szabadna új építményt elhelyezni, betonozni vagy burkolni. Ezt a zónát teljesen mentesíteni kellene a beépítéstől, hogy megmaradhasson a természetes zöldfelület, a nádas és az ökológiai egyensúlyt biztosító pufferzóna.
Ujj Zsuzsanna, a Magyar Természetvédők Szövetségének természetvédelmi programfelelőse szerint a nádas jelenlegi 24 százalékos partmenti lefedettségénél többre van szükség: egyetlen további négyzetmétert sem szabad elveszíteni, sőt a megmaradt állomány védelme mellett ökológiai rehabilitációra, a természetes és féltermészetes élőhelyek arányának növelésére lenne szükség. Hozzátette: a természetnek visszaadott part nem veszteség az ember számára, hiszen ha eltűnik a nádas, eltűnik a természetes halállomány ívóhelye is, és vele együtt vész el ez a fajta lelassult, természetközeli kikapcsolódás.
