Őrült összegeket hagyunk a magánegészségügyben, de nem feltétlenül a jobb kezelés miatt
A magánegészségügyi ellátásra fordított kiadások Magyarországon évről évre jelentős mértékben növekednek. Az infláció és az áremelkedések eredményeként a lakosság egyre nagyobb összegeket költ a szolgáltatásokra, azonban a növekedés mögött nem feltétlenül a fokozódó igény áll. Lengyel Lívia egészségügyi szakértő rámutatott, hogy a magyarok kiadásai 2024-re 510–520 milliárd forint körüli nagyságrendre rúghattak, de ez az összeg nem tükrözi a megnövekedett vizsgálatok vagy kezelések számát. Inkább az árak emelkedése játszotta a fő szerepet az ilyen magas kiadásokban.
A betegek elsősorban azért választják a magánegészségügyi szolgáltatásokat, mert gyorsabb ellátáshoz juthatnak és általában jobb minőséget várnak el. Az állami rendszer iránti bizalom hiánya és a hosszú várakozási idők gyakran kényszerítik a pácienseket arra, hogy a magánszolgáltatókhoz forduljanak.
Fontos megjegyezni, hogy Magyarországon a magánegészségügyi finanszírozás eltér a nyugati mintáktól: itt a páciensek közvetlenül, zsebből fizetnek a szolgáltatásokért, míg sok más európai uniós országban biztosítók vagy közösségi finanszírozási rendszerek állják a költségeket. Lengyel Lívia szerint Budapesten a szolgáltatók között kialakult verseny egyre erősebb, de sok kisebb magánrendelő fenntartása, főleg a rezsi és az egyéb költségek magas volta miatt, egyre nehezebb feladat.
A magánszolgáltatók közötti verseny következtében némely szolgáltatás árai az utóbbi egy-két évben csökkentek, ahogy a szolgáltatók próbálnak versenyben maradni. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a magánszektor nem képes ellátni az állami egészségügy legbonyolultabb és legdrágább feladatait, mint például a sürgősségi, traumatológiai vagy onkológiai ellátás. Ezekhez továbbra is a társadalombiztosítás nyújt biztosítékot a páciensek számára, hiszen az említett ellátások költségeit sokan nem tudnák zsebből kifizetni.
Viszont vannak olyan területek, ahol a magánszolgáltatók közreműködése csökkenthetné a várólistákat, mint például a nagyízületi protézisműtétek, valamint a térd- és csípőprotézis beavatkozások. A szakértő kiemelte, hogy a magánszektor gyorsan bevonható lenne ezekbe a területekbe, de ehhez mindenképpen pénzügyi forrásokra van szükség.
Az állami egészségügyből évente körülbelül 2000 milliárd forint hiányzik, és ha csak ennek egy részét tudná pótolni a költségvetés, akkor is kérdéseket vet fel, hogy marad-e elegendő forrás a magánszolgáltatók szélesebb körű bevonására. Lengyel Lívia szerint az elektív műtétek minden országban várólistához kötöttek, de a várakozási idő hossza jelentős eltéréseket mutathat, pedig ezek a tényezők alapvetően befolyásolják az emberek egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését.
A magánegészségügyi finanszírozás lehetőségei között kiemelkedő szerepet tölthetnek be a munkáltatói csomagok és a nagyobb kockázatközösségek. Az egészségpénztárak növekedése szintén kedvező folyamatnak számít, hiszen részben az adókedvezményeknek és a rosordán az egészségtudatosság fokozódásának köszönhetően bővül a rendszer. Ugyanakkor az egyéni egészségbiztosítások szerepe korlátozott marad, mivel a biztosítók kockázatosabb ügyfelekkel, például idősekkel, ritkán kötnek szerződést.
