„Kúszunk, mászunk, túlélünk” – a csótánymodell vitte sikerre a Munchot
Programozói tudás és komolyabb tőke nélkül, egy mintegy 50 dolláros prototípussal indult el a Munch, miközben ugyanazon az ötleten több, náluk esélyesebbnek tűnő csapat is dolgozott. Wettstein Albert társalapító arról beszélt, hogyan vitték sikerre a vállalkozást, miért lehet veszélyes a túl gyors növekedés, és miként válhat a cégépítés állandó szorongássá.
„Maga az ötlet tényleg a legkevesebb” – mondta Wettstein Albert, a Munch ételmentési platform társalapítója. A cég indulását követő fél éven belül négy olyan csapatról tudtak, amely ugyanazon a koncepción dolgozott. Volt közöttük tőkeerős informatikai háttérrel rendelkező és tapasztalt vállalkozók által épített projekt is, miközben a Munch alapítóinak sem pénzük, sem vállalkozói tapasztalatuk nem volt.
Wettstein Albert szerint végül az elszántság döntött mellettük. Az alapítók minden akadálynál alternatív megoldást kerestek, amit maguk között „csótánymodellnek” neveztek: kúszni, mászni és túlélni addig, amíg a vállalkozás befut.
A Munch első prototípusa programozói tudás nélkül, mintegy 50 dollárból készült el, az ötletet pedig egy Király utcai gyrososnál tesztelték. Az üzlet igent mondott, és hat évvel később is a platform partnere.
A vállalkozás később százfősre nőtt, ám az alapítók megtapasztalták, hogy a gyors növekedés önmagában nem jelent nagyobb hatékonyságot. Wettstein szerint ha egy még nem nyereséges működésre túl korán tesznek jelentős tőkét, akkor nem a sikert, hanem a veszteséget skálázzák fel. A Munch száz munkatárssal nagyjából ugyanakkora bevételt tudott elérni, mint korábban harmincfős csapattal, miközben a középvezetői szintek és az új folyamatok jelentősen lelassították a működést.
A beszélgetésből az is kiderül, hogyan született meg a Munch ötlete Wettstein Albert utolsó egyetemi vizsgája előtti éjszakán; hogyan teszi bevétellé az éttermek és üzletek számára az egyébként veszteséget jelentő ételfelesleget; miként szerezték meg az első több száz partnert, majd a platform első felhasználóit; miért nincs a legtöbb induló vállalkozásnak valójában szüksége befektetőre; miért vált az ismert és szerethető márka fontosabbá az AI korában magánál az alkalmazásnál; miért nem szabad egy vállalkozónak teljesen azonosulnia a saját cégével; miért bukott el a Munch első romániai terjeszkedési kísérlete; valóban ellehetetlenítik-e a magas adók és a szabályozás a magyarországi vállalkozásokat; valamint miért gondolja Wettstein Albert úgy, hogy egy vállalkozó legnagyobb akadálya sokszor nem a külső környezet, hanem a saját pszichológiai állapota.
