Világjelenséggé vált a tudatos gyermektelenség – Magyarország lakossága 2100-ra több mint ötödével csökkenhet
Több évtizede rohamos ütemben csökken a gyermekvállalási hajlandóság világszerte. A folyamat már korántsem csak a jóléti társadalmakat érinti: míg négy-öt évtizeddel ezelőtt elsősorban Európában, Észak-Amerikában, Ausztráliában, Új-Zélandon és Japánban jelentett kihívást a csökkenő termékenység, addig az 1980-as évektől a Szubszaharai Afrika kivételével gyakorlatilag minden régióban bezuhant a teljes termékenységi ráta.
1950-ben mindössze egyetlen ország volt a világon – Luxemburg –, ahol a teljes termékenységi ráta nem érte el a 2-es mutatót, és csupán három országban (Luxemburg, Lettország és Ausztria) maradt a népességszám fenntartásához szükséges 2,1-es érték alatt. 2024-re már nyolc olyan ország volt, ahol a teljes termékenységi ráta az 1-es szintet sem érte el, azaz a szülőképes korú nők egy része már egyetlen gyermeket sem vállalt. Ezek között található Ukrajna, Dél-Korea, Szingapúr, valamint Kína különleges közigazgatási területei közül Hongkong, Makaó és Tajvan. Ebben a nyolc országban a világ összlakosságának mintegy ötöde él.
Kína 2024-ben még éppen átlépte az 1-es mutatót, a 2025-ös előzetes adatok szerint azonban már alatta maradt. 1950-ben még 29 olyan ország volt, ahol a nők életük során átlagosan több mint hét gyermeket vállaltak – Ruandában ez az átlag meghaladta a nyolcat. 2024-re viszont egyetlen olyan ország sem maradt, ahol a nők átlagosan több mint hét gyermeket vállaltak volna; a legmagasabb értéket Csád mutatta 6,03-mal. Mindez azt jelenti, hogy a világ összlakosságának több mint harmada olyan országban él, ahol a szülőképes korú nők átlagosan kevesebb mint egy gyermeket vállalnak.
Magyarország helyzete sem kedvezőbb: az 1950-es 2,61-es mutatóról 2024-re 1,49-re zuhant az egy szülőképes korú nőre jutó átlagos gyermekszám.
Az Eurostat előrejelzései szerint 2100-ra közel 12 százalékkal csökken az Európai Unió lakosainak száma, így a jelenlegi 451,8 millióról 398,8 millió főre esik vissza. Abban az időszakban már csak néhány olyan tagállam lesz, ahol növekedhet a népesség, jellemzően azok, amelyekbe jelentős számban érkeznek bevándorlók – akár más uniós országokból, akár harmadik országokból. Magyarország esetében a statisztikusok 22,1 százalékos lakosságcsökkenéssel számolnak 2100-ra.
