Döbbenetes adatok: a háziorvosi ellátás válsága
A legfrissebb adatok a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőtől (NEAK) azt mutatják, hogy a háziorvosi ellátás mértéke drámai csökkenésnek indult Magyarországon. 2014-től 2023-ig a háziorvosi körzetben bejelentkezett lakosság aránya 96%-ról 92,7%-ra apadt, ami azt jelenti, hogy már körülbelül minden tizennegyedik magyar állampolgár nem rendelkezik háziorvossal.
Ez a szám önmagában is megdöbbentő, de a változás mögötti okokat is érdemes feltárni. A külföldön élő emberek jelentős része nem veszi igénybe a hazai egészségügyi szolgáltatásokat, és az érvényes társadalombiztosítással nem rendelkező állampolgárok automatikusan kiesnek a rendszerből. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutóbbi adatai, amelyek 2010 és 2018 közötti időszakra vonatkoznak, azt mutatják, hogy a biztosítottak aránya 97%-ról 94%-ra csökkent, mely több százezer ember ellátásából való kiszorulását jelenti.
A háziorvoshiány különösen súlyos problémát jelent a hátrányos helyzetű térségekben, mint például a Dél-Dunántúlon és Északkelet-Magyarországon, ahol nemcsak alacsonyabb a háziorvosi körzetbe bejelentkezettek aránya, hanem magasabb a betöltetlen praxisok száma is. Ezzel szemben a fővárosban, Budapesten a bejelentkezettek aránya még 2022-ben is 95% felett volt, míg vidéken ez a szám 92%-ra csökkent. Ez alapján világosan látszik, hogy a vidéki és városi ellátás között jelentős eltérések tapasztalhatóak, ami mélyebb strukturális problémákat is magában hordoz.
Alapellátási finanszírozási egyenlőtlenségek
A háziorvosi praxisok finanszírozása is aggasztó képet mutat. 2023-ban egy átlagos háziorvosi praxis havi bevétele 3,2 millió forint volt, amelynek közel fele az életkorhoz kötött bérkiegészítésből származik. A bevételek nagymértékben függnek a praxisok körzetének méretétől, míg a munkamennyiség és -minőség alig tükröződik a finanszírozási rendszerben. Az új indikátorrendszer csupán a bevételek 5-10%-át érinti, így nem képes komolyabb ösztönzőt biztosítani a háziorvosok számára.
2018-ra vonatkozó KSH statisztikák szerint a háziorvosi esetek száma esett vissza, majd a koronavírus-járvány következtében ismét megugrott, a telemedicina terjedése miatt az orvos-beteg találkozók száma alacsony maradt. Az e-mailes és telefonos konzultációk elterjedése, bár bizonyos esetekben segíti az adminisztrációt, összességében nem csökkenti a háziorvosokra háruló adminisztratív terheket.
Összességében a háziorvosi rendszer nem csupán orvoshiány miatt szenved, hanem egyre mélyebb területi és finanszírozási egyenlőtlenségekkel is küzd. A probléma évek óta ismert, de a hatékony állami válaszok eddig elmaradtak, a reformkísérletek pedig inkább fokozták, semmint enyhítették a helyzetet.
