Kérdések a Tiszás Vagyonadó Körül
A vagyonadó körüli viták újra felhívták a figyelmet arra, hogy a jelentősebb vagyonok megadóztatása elvileg széles társadalmi támogatottságot élvez. Ugyanakkor a gyakorlati megvalósítás számos szakmai dilemmát vet fel. A Blochamps Capital szerint a javasolt 1 milliárd forintos küszöb nem csupán célzási nehézségeket okoz, hanem a rendszer hatékonyságát is megkérdőjelezi.
Tóbiás Boldizsár írásának dátuma 2026. június 5., péntek, 19:41, amelyben a szakértők hangsúlyozzák a kérdés fontosságát. Karagich István, a Blochamps ügyvezetője kifejtette, hogy a kérdés nem csupán a nagyobb vagyonok közteherviselésének indokoltságáról szól, hanem arról is, hogy milyen eszközökkel lehetne ezt a célt elérni úgy, hogy az ne torzítsa el a gazdaság működését. Karimondja, hogy egy esetlegesen rosszul megfogalmazott vagyonadó nem először a legmobilisabb, legnagyobb vagyonelemeket érintené, hanem azokat, amelyek hazánkban látható formában jelennek meg.
A Blochamps becslései szerint az 1 milliárd forintos küszöb több tízezer háztartást érintene, míg a valóban jelentős, több tíz- vagy százmilliárdos vagyonok köre ennél jóval szűkebb. Az 10 milliárd forint feletti vagyonok már egy jóval kisebb csoportot érintenek, a legfelső szegmenshez pedig csupán néhány tucat szereplő tartozhat.
Karagich István kifejtette, hogy a bevételi oldal nem indokolja az alacsonyabb küszöb alkalmazását, hiszen számításaik szerint a szélesebb, 1 milliárdos sávban kivetett 1 százalékos adó elvileg nagyobb bevételt hozhatna. Egyszersmind ez jelentős mértékben növelheti az adminisztrációs terheket is, nem beszélve az értékelési viták megnövekedett számáról, míg a magasabb küszöb kisebb bevételi eltérésekkel működhetne, de sokkal szűkebb adózó réteggel.
Fontos kérdés az is, hogy mi számít adóalapnak egy ilyen rendszer keretében. A magyar vagyon többsége nem készpénzes formában áll rendelkezésre; helyette vállalkozásokban, részesedésekben, valamint ingatlanokban található összegyűjtve, amelyek értékelése sok esetben nem piaci alapon történik. Ez a helyzet különösen terhet ró a családi és kisvállalkozásokra, ahol a papíron milliárdos vagyon megléte nem mindig jár együtt készpénz állomány képződésével.
Karagich István véleménye szerint elengedhetetlen lenne különbséget tenni a termelő és a passzív vagyon között. A működő vállalkozások ugyanis már többféle adón keresztül hozzájárulnak a költségvetéshez, így esetükben egy új vagyonadó bevezetése akár beruházásokat és munkahelyeket is visszafoghat. Ezzel szemben a nem termelő, befektetési célú vagyonokra egy célzottabb teher lenne indokolt.
Az ingatlanvagyon kezelése kulcsfontosságú lehet egy ilyen új rendszerben. A szakértők szerint fontos lenne külön választani az elsődleges lakóingatlant, a másodlagos ingatlanokat és a bérbe adott lakásokat, hiszen ezek gazdasági szerepe és jövedelemtermelő képessége eltérő. Egy differenciált rendszer mérsékelhetné a piaci torzulásokat is.
A Blochamps szakértői megítélése szerint a vagyonadó nem lehet egy gyorsan bevezethető, egységes politikai termék. A nemzetközi vagyonmozgások, a vállalati struktúrák és az adótervezési lehetőségek figyelembevételével csak egy jól megtervezett, magasabb küszöbű és részletesen szabályozott rendszer képes hosszú távon működni, mert egyébként a teher nem a legnagyobb vagyonokat fogja sújtani, hanem a legkönnyebben elérhetők csoportját.
