Nyilvánossá válhatnak a betegbiztonsági hibák a magyar kórházakban
Új korszak kezdődhet a magyar betegbiztonságban: a kórházakban történt nem kívánt események és súlyos hibák adatai intézményi bontásban is nyilvánossá válhatnak. Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter szerint nem a hibák eltussolására, hanem azok feltárására és a tanulságok levonására van szükség.
A hibák eltussolása helyett nyílt adatokkal és rendszerszintű tanulással tenné biztonságosabbá a betegellátást az egészségügyi ágazat vezetése. Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter a VIII. Betegbiztonsági Világnapi Konferencián arról beszélt: a magas színvonalú ellátás nem azt jelenti, hogy soha nincs hiba, hanem azt, hogy a rendszer képes tanulni belőlük.
A tárcavezető szerint a nem kívánt betegbiztonsági események adatai a mentők kiérkezési idejéhez és a kórházi fertőzésekhez hasonlóan nyilvánossá válhatnak, mégpedig intézményi bontásban. A cél nem a hibázók megbüntetése, hanem annak feltárása, hogy mi vezetett az esetekhez.
Az egészségügyben a hibás események 80–90 százaléka nem egyszerűen egyéni mulasztásra, hanem rendszerszintű problémákra vezethető vissza. Ilyen lehet például a túlterheltség, a fáradtság, a kommunikációs zavar vagy a hierarchia miatt elmaradó jelzés.
Az Egészségügyi Minőségellenőrzési Hatóság (EMH) is ebben a szemléletben kezdi meg működését. Nemes Balázs, a szervezet létrehozásának előkészítéséért felelős miniszteri biztos szerint a hatóság nem „kalapácsként” akar lesújtani az intézményekre. A betegbiztonságot, az eredményességet, a betegközpontúságot, a hozzáférést és az intézményi vezetés minőségét vizsgálják majd.
Közben az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) is új rendszert vezetett be: július 1-től minden kórházban alkalmazni kezdték a NEVES NEKED protokollrendszert, amely a súlyos betegbiztonsági események feltárását és elemzését segíti.
A szakemberek szerint azonban nemcsak a hibák nyilvánossága, hanem a betegutak rendezése is kulcskérdés. Belicza Éva, a Semmelweis Egyetem Betegbiztonsági Tanszékének alapítója arra figyelmeztetett, hogy a töredezett ellátás, az információhiány és a túlterheltség önmagában is veszélyezteti a betegek biztonságát.
A cél végső soron az, hogy az egészségügy ne a hibátlanság látszatát próbálja fenntartani, hanem képes legyen felismerni a problémákat, levonni a tanulságokat és ezek alapján folyamatosan javítani a betegellátást.
