Kötelező átvilágítás jön a bizalmi vagyonkezeléseknél és magánalapítványoknál
Jelentős adójogi paradigmaváltás zajlik a hazai vagyontervezési piacon. Az augusztus végén hatályba lépett jogszabály-módosítások értelmében a bizalmi vagyonkezelések és a magánalapítványok esetében az adóhatósági ellenőrzés jogszabályi kötelezettséggé vált, a 2023 ősze előtt létrehozott struktúrák átvilágítása pedig elkerülhetetlen.
A hazai adóellenőrzési gyakorlatban ritka precedens, hogy a jogalkotó törvényi szinten, normatív módon írja elő egy konkrét adózói kör kötelező vizsgálatát. A nyáron elfogadott adócsomag szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak feladatként kell átvilágítania a 2023. szeptember 12. előtt nyilvántartásba vett bizalmi vagyonkezelőket és magánalapítványokat.
A jogszabály határidőt is szab: 2028 januárjáig – az elévülési idő figyelembevételével – minden érintett kezelt vagyont górcső alá kell venni. A jogviszony megszüntetése nem jelent menekülőutat, ilyen esetekben a hatóság a vagyonrendelőt, az alapítót vagy a csatlakozót vonja közvetlen vizsgálat alá.
Kettős szabályozás
Az augusztus 31-e után vagyonkezelésbe adott eszközök esetében a felértékelésből származó, korábban elérhető adóelőny megszűnt. A régebbi struktúráknál a jogalkotó tiszteletben tartotta a szerzett jogokat: a korábban bevitt vagyonra a régi szabályok alkalmazandók, így az ötéves tartási idő leteltével a tőkekiadás továbbra is adómentes maradhat.
Ennek a védettségnek azonban ára van: a kötelező hatósági átvilágítás. A NAV feladata megállapítani, hogy a struktúra felállítása során sérült-e a rendeltetésszerű joggyakorlás elve, azaz a vagyonkezelés valós gazdasági vagy családi célt szolgált-e, vagy kizárólagos motivációja az adóelkerülés volt.
A vizsgálat négy pillére
Az elsődleges vizsgálati fókusz a struktúraalkotás genezise. A NAV feltérképezi, hogy az ügyfél, az adótanácsadó és az okiratszerkesztő ügyvéd hogyan működtek együtt. Eltérő megítélés alá esik egy valós élethelyzet – generációváltás, családi vagyon egyben tartása, cégutódlás vagy hitelezővédelem – által életre hívott vagyonkezelés, mint a „dobozos” adóoptimalizálási termékként értékesített konstrukció. A többszörösen véleményezett, egyedi igényekre szabott tervezetek a valós szakmai munka bizonyítékai.
A revizorok kiemelt figyelmet fordítanak a szerződések részletszabályaira és a közreműködők díjazására. A sikerdíjas tanácsadói konstrukciók önmagukban nem bizonyítják az adóelkerülő célzatot, mivel az eredményhez kötött díjazás bevett árazási modell a tanácsadói piacon.
A harmadik pillér a jogviszony valódiságát vizsgálja. Ha egy struktúra élettartama abnormálisan rövid, az erős vélelmet teremt a visszaélésszerű joggyakorlásra. Kritikus a vagyon feletti tényleges rendelkezés kérdése is: ha a vagyonrendelő a háttérből továbbra is teljhatalommal irányította az eszközöket, a struktúra adójogilag semmisnek minősülhet. Az MNB-engedéllyel működő vagyonkezelők előnyben vannak a szigorú belső szabályzataik és formalizált döntéshozataluk miatt.
A negyedik szempont a vagyonkiadások időzítése és kiváltó oka. Minden vagyonkiadás mögött fel kell tudni mutatni valós életeseményt vagy gazdasági célt, amelyet proaktívan, írásban rögzítenek. A nyár végi szigorítás után a nem tulajdonátruházó juttatások a szűk családi körön kívül már adókötelezettséget keletkeztetnek.
Vagyonadó helyett célzott eszközök
A vagyonadó nem tud különbséget tenni a jogszerűen felépített és a vitatható eredetű vagyon között, ezért nem alkalmas az illegitim vagyongyarapodás kezelésére. A jogellenes vagyonosodást célzott ellenőrzési és transzparencia-eszközökkel kell kezelni – mondta Horváth Balázs, az SQN Trust Bizalmi Vagyonkezelő Zrt. igazgatósági tagja a Blochamps Capital sajtóbeszélgetésén.
A küszöböt úgy kell meghatározni, hogy a széles középosztály védelmében kizárólag a kiemelkedő vagyoni szintet célozza. Az éves adómérték nem válhat konfiskáló jellegűvé, ezért legfeljebb alacsony, ezrelékes, sávos kulcsok képzelhetők el. Mivel a vagyon nem feltétlenül termel azonnal elérhető készpénzt, likviditási garanciákat – részletfizetést, adóhalasztást, az illikvid vagyonelemek külön kezelését – szükséges beépíteni.
