Az Equilor szerint 2033-ban jöhet a magyar euró
Az elmúlt évek gazdasági sokkjai – az árfolyamválság, a rekordmagas infláció és az erre válaszul adott szigorú monetáris politika – alapjaiban rázták meg a hazai gazdaságot. A megrázkódtatások a lakosságban és a gazdasági szereplőkben egyaránt felerősítették a stabilitás iránti igényt, így ismét a közbeszéd homlokterébe került az eurózónához való csatlakozás kérdése.
Az Equilor Befektetési Zrt. friss elemzése szerint hiába mutatnak kedvező képet a legfrissebb inflációs adatok, a csatlakozáshoz vezető út rendkívül rögös, és a magyar euróbevezetés leghamarabb 2033-ban válhat valósággá.
Az euróbevezetés mérlege
A mérleg pozitív oldalán az euró olyan régiós kulcsdeviza, amelynek átvétele drasztikusan csökkentené az árfolyam-volatilitást, a kamatfelárakat és a hazai vállalatokat terhelő tranzakciós költségeket. Kiemelten fontos szempont az importált hitelesség is, hiszen a nemzetközi pénzügyi hierarchiát vizsgáló modellek szerint a forint jelenleg gyenge, periférikus devizának számít, míg az euró a globálisan domináns dollár egyetlen igazi riválisa, így a váltás hatalmas presztízs- és bizalmi ugrást jelentene.
A negatívumok között a monetáris szuverenitás teljes hiányát, valamint a közös fiskális- és jövedelempolitika hiányosságait szokták emlegetni. Egy kis nyitott gazdaság esetében azonban a monetáris politikai mozgástér amúgy is rendkívül korlátozott, az árfolyamleértékelés gazdaságélénkítő hatása túlértékelt lehet, ráadásul a múltban a döntéshozók olykor vissza is éltek a függetlenség adta lehetőségekkel.
A 2033-as céldátum háttere
A tavalyi év adatai alapján Magyarország egyetlen maastrichti konvergenciakritériumot sem teljesített, a helyzet azonban dinamikusan változik. Aradványi Péter, az Equilor vezető elemzője szerint idén a kedvező inflációs folyamatoknak és a csökkenő országkockázati prémiumnak köszönhetően teljesülhet az árstabilitási kritérium, és a hozamkonvergencia terén is érdemi előrelépés történt.
A csatlakozás legnagyobb akadályát egyértelműen az államháztartási kritériumok jelentik: a relatíve magas államadósság és annak jelentős kamatterhe miatt a költségvetés szigorú kényszerpályán mozog. Az elemzőház számításai szerint 2026-ban 7,5 százalékos GDP-arányos költségvetési hiány várható, amivel az államadósság a bruttó hazai termék 77,5 százalékára emelkedhet, és innen csak nagyon lassan, egy előre terhelt konszolidáció révén kezdhet el olvadni.
Alkalmazkodás és a következő évek kilátásai
A 2030-ra vállalt 3 százalékos uniós hiánycél eléréséhez a teljes magyar gazdaság szerkezetének drasztikus alkalmazkodására lenne szükség. A sikerhez érdemi többletnek kell keletkeznie legalább egy szektorban, vagy a hazai és külföldi vállalati szektornak kell elképesztő mértékű beruházásokba kezdenie, az élénkülő aktivitás és a beáramló uniós források hatékony felhasználása révén minimalizálható ugyanis a konszolidáció növekedési áldozata. Ha a döntéshozók a problémát pusztán a kiadási oldalról, fűnyíróelvszerűen közelítik meg, elkerülhetetlenné válik a társadalmi és népjóléti intézkedések megszüntetése vagy radikális visszavágása.
A következő hónapok legmeghatározóbb kérdése a 2027-es költségvetés hitelessége lesz, aminek súlyát növeli, hogy mindhárom nagy nemzetközi hitelminősítő intézet negatív kilátást tart fenn Magyarország adósságbesorolására. Aradványi Péter szerint a konszolidációs terv hitelessége mellett kiemelten fontos, hogy az intézkedések ne fojtsák meg a belső fogyasztást és a kibontakozó gazdasági növekedést.
A kormányzat által beharangozott kiadáscsökkentések önmagukban várhatóan nem lesznek elegendőek, így a bevételi oldalt is növelni kellene célzott adóemelésekkel. A növekedési áldozatok elkerülése miatt az Equilor szakértői egy magasabb, 5–6 százalékos jövő évi költségvetési hiányt tartanak reálisnak. Mindezek fényében a következő két évben mérsékelt, 2,5 százalék körüli gazdasági növekedés, fokozatosan 76,5 százalékra csökkenő államadósság, 4 százalékra süllyedő jegybanki alapkamat, valamint 360–370 forint közötti sávban mozgó euróárfolyam várható.
Az euró bevezetésének már a puszta kilátása is pozitív irányba befolyásolhatja a magyar részvénypiacot: a devizakockázatok fokozatos eltűnése növelné a hazai tőkepiac nemzetközi vonzerejét. Ennek legnagyobb nyertesei a bankok, a kamatérzékeny iparágak, valamint a jelenleg magas tőkeáttétellel működő nagyvállalatok lennének. Az euró önmagában nem csodaszer, a maastrichti kritériumok azonban explicit, könnyen érthető támpontokat adnak, amelyek alapján a gazdaságpolitika transzparensen elszámoltathatóvá válik.
