Vagyonadó: nem csak a milliárdosok problémája, komoly buktatók a rendszerben
Évi 1 százalékos vagyonadó terhelheti az 1 milliárd forint feletti magánvagyont Magyarországon. A készülő szabályozás a pénzügyi befektetések mellett az ingatlanokra, céges részesedésekre, gépjárművekre, műtárgyakra, ékszerekre, gyűjteményekre és más értékes ingóságokra is kiterjedhet.
A cél első pillantásra könnyen érthető, azonban nagy kérdés, hogy létrehozható-e olyan vagyonadó, amely a gyakorlatban is működik, ellenőrizhető, kiszámítható, és nem emészti fel a várható bevételeket az adminisztráció, a jogviták és az esetleges tőkekiáramlás költsége.
Nem csak a szupergazdagok érintettek
Amikor vagyonadóról hallunk, hajlamosak vagyunk milliárdosokra, oligarchákra, luxusjachtokra és magánrepülőgépekre gondolni. Az 1 milliárd forintos vagyonhatár azonban nem feltétlenül csak ezt a szűk kört érinti. Az adó hatálya alá kerülhetnek olyan vállalkozók, akik évtizedek alatt építették fel sikeresen a cégüket, vagy olyan családok, amelyek öröklés útján jelentős ingatlanvagyont birtokolnak, de életmódjuk és bevételeik alapján nem tekinthetők tehetősnek, sőt a fenntartás is gondot okozhat nekik.
A szakmai vita ezért nem az adókulcs mértékével kezdődik, hanem az adóalap meghatározásánál. A bankszámlák, tőzsdei részvények, befektetési jegyek és életbiztosítások esetében viszonylag egyszerű a helyzet, ezek tulajdonosa és fordulónapi értéke általában ismert és ellenőrizhető.
Nehéz az értékelés
Bonyolultabb a helyzet az ingatlanoknál, gépjárműveknél és nem tőzsdei céges részesedéseknél. Ezek tulajdonjoga általában igazolható, aktuális piaci értékük azonban korántsem egyértelmű. Egy ingatlannál a szabályozásnak el kellene határolnia az értéknövelő beruházásokat az egyszerű állagmegóvástól, különben tömeges értékelési és adójogi viták alakulhatnak ki.
A nem tőzsdei céges részesedések értékelése szintén nehéz. Egy vállalkozás értékét nem lehet egyszerűen a könyv szerinti saját tőkével azonosítani, számíthat a jövedelemtermelő képesség, a piaci pozíció, a növekedési potenciál, a szerződésállomány és a goodwill is.
Nemzetközi példák
Svájcban a vagyonadó kantonális és helyi alapokon nyugszik, működését fejlett nyilvántartási rendszer támogatja, átültetése azonban valószínűleg lehetetlen, mert a teljes adózási környezeten, az adatminőségen és a hosszú idő alatt kialakult bizalmon alapul. Franciaország nemrég kénytelen volt változtatni a széles alapon nyugvó vagyonadó rendszerén, mert a pénzügyi és vállalati vagyonok esetében beindult a vagyonkimenekítés, a mai rendszer pedig már inkább az ingatlanvagyonra koncentrál.
A legnagyobb bizonytalanságot a nagy értékű ingóságok bevonása okozhatja: ki fogja felbecsülni egy húsz éve vásárolt kortárs festmény, egy örökölt ékszer, egy ritka veteránautó vagy egy komoly borgyűjtemény értékét, és elég lesz-e megőrizni a számlát, vagy évente újra kell értékelni. Minél több egyedi vagyonelemet tekint adóalapnak a szabályozás, annál több nehéz kérdésre kell választ adni.
Az adóhatóság elsősorban azt a vagyont tudja majd megadóztatni, amely átlátható, dokumentált és látható, így a nehezen felkutatható vagyonelemek rejtve maradhatnak, és végül éppen a leginkább jogkövető adózók kerülhetnek hátrányba. A vagyonadóval az adóadminisztráció nyakába szakad a vagyonkimentés feltárása és a kettős adóztatás kizárásának problémája is.
A vagyonadó rejtett vesztesei
Számos alapítvány, egyesület, kulturális intézmény, oktatási program és egészségügyi kezdeményezés működése is veszélybe kerülhet, mert ezeket jelentős részben tehetősebb magánszemélyek adományai finanszírozzák. Ha ugyanabból a vagyonból minden évben újabb közterhet kell fizetni, a korábban jótékony célokra fordított összegek egy része az államkasszába kerülhet.
A siker kulcsa az egyszerűség
A nemzetközi tapasztalatok szerint a vagyonadó hosszú távú működőképességének kulcsa az egyszerűség, az átláthatóság és az ellenőrizhetőség. Ha túl széles az adóalap, az érintettek kiskapukat keresnek; ha túl bonyolult az értékelés, elszabadulnak az adminisztratív költségek; ha túl sok a bizonytalanság, megszaporodnak a jogviták.
Végső soron minden állampolgár érdeke, hogy a vagyonadóból származó bevételek meghaladják az adminisztráció, az ellenőrzés, a jogviták, a tőkekiáramlás és az elmaradó befektetések miatt keletkező közvetlen és közvetett veszteségeket. Nem véletlen, hogy több ország, amely korábban széles körű vagyonadót alkalmazott, végül annak szűkítése vagy kivezetése mellett döntött.
