Kína vízre bocsátotta második drónhordozó hadihajóját
Kína vízre bocsátotta a második olyan óriási felszíni hadihajóját, amelyet kifejezetten autonóm robottengeralattjárók szállítására és üzemeltetésére terveztek. A sanghaji 205 méteres első egység után a második, mintegy 150 méter hosszú hajót a dél-kínai Guangzhouban bocsátották vízre, hat kiemelő toronnyal felszerelve.
Új típusú hordozó-flotta épül
A kínai haditengerészet nem kísérleti mintapéldányokban gondolkodik, hanem egy teljesen új típusú hordozó-flotta kiépítésébe kezdett. A hajók képesek 35–45 méter hosszú, 400–700 tonnás autonóm tengeralattjárók nyílt tengeri szállítására, kibocsátására és kiemelésére.
Mobil tengeri bázisállomás külföldi támaszpontok nélkül
A kifejezetten erre a célra kialakított tat és emelőszerkezetek révén a hajók mobil tengeri bázisállomásként működnek. Elszállítják a robottengeralattjárókat a távoli vízi folyosókra – például a délkelet-ázsiai szorosokon át az Indiai-óceánra vagy a Csendes-óceán nyílt vizeire –, ahol a nyílt tengeren bocsátják ki, töltik fel és szervizelik őket. Eszterhai Viktor, az NKE John Lukacs Intézetének munkatársa szerint ezzel a megoldással Kínának nincs szüksége állandó tengerentúli támaszpontok fenntartására a robottengeralattjárók üzemeltetéséhez.
Kétcsapásos stratégia: vakítás és vadászat
A szakértő szerint Peking a drónhordozókkal és a hálózatra kötött autonóm tengeralattjárókkal egyszerre üldöz támadó és védekező célokat. Támadó oldalon a fő feladat az amerikai és szövetséges víz alatti érzékelőhálózat – az úgynevezett „Fish Hook” hálózat – megszakítása vagy megsemmisítése, hogy a kínai atom-tengeralattjárók észrevétlenül juthassanak ki a nyílt óceánra. Védekező oldalon Kína az „Átlátszó Óceán” stratégiát építi: egy több rétegű, a műholdaktól a tengerfenéki radarokig terjedő megfigyelőrendszert. A hordozókról leengedett drónok a tengerfenéken lapulva „okos aknaként” is működhetnek, és önállóan támadhatják a kínai felségvizekre behatoló ellenséges tengeralattjárókat.
A koncepció gyenge pontja
A szakértő rámutatott, hogy a kínai koncepció leggyengébb pontja maga a felszíni hordozóhajó. Egy 150–200 méteres hajó óriási radar- és vizuális jelet bocsát ki, így a műholdak és a felderítő repülők számára könnyen kiszúrható. Ha az ellenfél beméri a hordozóhajót, azonnal tudni fogja, hogy a körzetben víz alatti drónveszéllyel is számolnia kell.
Költséghatékony döntés
A hátrányok ellenére Peking a költségek és a gyorsaság miatt választotta ezt az utat. Egy hagyományos vagy nukleáris tengeralattjáró megépítése méregdrága és évekig tartó folyamat, ezzel szemben egy felszíni hordozóhajót nagyságrendekkel olcsóbb és gyorsabb megépíteni. A drónok így nem pazarolják saját energiájukat a műveleti zónáig tartó úton, a hordozó pedig a nyílt vízen is el tudja látni a karbantartási feladatokat.
Eltérő filozófiák a szuperhatalmak között
Az Egyesült Államok nem használ felszíni hordozókat: gigantikus drónjait, mint a Boeing által fejlesztett Orca XLUUV-t, úgy tervezték, hogy önállóan, kikötőkből indulva tegyenek meg akár 12 000 kilométert, a kisebb drónokat pedig meglévő atom-tengeralattjáróikról bocsátják ki. Oroszország stratégiai robottengeralattjáróihoz kifejezetten erre átalakított óriási atom-tengeralattjárókat használ hordozóként, így a szállítóegység is rejtve marad a víz alatt. Kína ezzel szemben egy egyedülálló hibrid utat választott: vállalja a felszíni jelenlétből adódó láthatósági kockázatot a nagyobb logisztikai kapacitásért, a nyílt tengeri szervizelhetőségért és az olcsóbb flottabővítésért cserébe.
Új fejezet a tengeri elrettentésben
A második drónhordozó vízre bocsátása a szakértő szerint nem egyszerű technikai újdonság, hanem a tengeri elrettentés új fejezete. Ha Kínának sikerül összekapcsolnia űrbéli és tengerfenéki érzékelőhálózatát az autonóm drónhordozókkal, komolyan veszélyeztetheti azt a technológiai előnyt, amelyet az amerikai tengeralattjárók évtizedek óta élveznek a Nyugat-Csendes-óceánon. A csendes-óceáni stratégiai egyensúly így a jövőben már nemcsak azon múlik, kinek van több hagyományos haditengerészeti egysége vagy rejtőzködő atom-tengeralattjárója, hanem azon is, ki tudja gyorsabban kiiktatni vagy megvédeni a tenger alatti digitális és akusztikus hálózatokat.
