Az AfD enyhíti az euróövezetből való kilépésre vonatkozó ígéretét
Stratégiai visszalépésre készül az Alternatíva Németországért (AfD): a radikális jobboldali párt enyhíti az euróövezet elhagyására és a Dexitre vonatkozó ígéreteit, hogy növelje esélyeit a szövetségi kormányzásra. Az AfD legújabb stratégiai dokumentuma szerint a drasztikus kilépés helyett már csak feltételekhez kötött népszavazást követelnének.
A fordulat nemcsak a választói vonzerő növelését szolgálja, hanem azt a szélesebb európai trendet is jelzi, miszerint a hatalom közelébe érve a radikális pártok kénytelenek tompítani legélesebb követeléseiken.
Az AfD elveti azt a követelését, hogy Németország „rendezett” módon lépjen ki az EU monetáris integrációs projektjéből. Ehelyett országos népszavazásra bocsátanák a kérdést, ha partnereik nem hajlandók radikális reformokat végrehajtani a valutaunió működésében.
„Az AfD most megpróbálja lecsiszolni a legvitatottabb oldalát, hogy alkalmasabbnak tűnjön a kormányzásra… A kilépési vitát egy árnyaltabb, euroszkeptikusabb platformba csomagolja” – mondta az ING globális makrogazdasági kutatási vezetője, Carsten Brzeski.
A javaslat még nem hivatalos irányvonal: az AfD jelenlegi programja, ahogyan azt a tavalyi szövetségi választásokon kinyilvánították, továbbra is az euróövezetből való kilépést szorgalmazza, és a párt várhatóan csak jövőre tárgyalja meg az esetleges változtatásokat.
René Aust, az Európai Parlament Szuverén Nemzetek Európája csoportjának elnöke, amelynek az AfD is tagja, egy közösségi médiás bejegyzésben azzal érvelt, hogy a változás csupán egy meglévő álláspont részletesebb kifejtése. A szimbolikája azonban fontos, mivel egyértelmű eltérést jelentene alapító elveitől.
Az AfD euróellenes pártként indult, amelyet a 2010 és 2012 közötti államadósság-válság idején többek között Görögország, Írország és Portugália kormányainak vitatott eseti mentőcsomagjai tápláltak. De miután az alapítót, Bernd Luckét 2015-ben menesztették, a bevándorlás és a kultúrharc egyéb forró témái kerültek középpontba, az euroszkepticizmus pedig háttérbe szorult.
Az új fordulat úgy tűnik, győzelmet jelent Alice Weidel, az AfD vezetője számára is, aki a szövetségi kancellári hivatalra szegezi tekintetét. Az elmúlt néhány évben azt állította, hogy „túl késő”, hogy Németország kilépjen az euróövezetből, és egy augusztusi, a ZDF állami műsorszolgáltatónak adott interjúban elhárította a kilépési manifesztumban szereplő kötelezettségvállalással kapcsolatos kérdéseket, és inkább a valuta hiányosságait és a Németország kárára történő, a kormányzásában tapasztalt visszaéléseket kritizálta.
Marcel Lewandowsky, a Halle-i Egyetem politikatudományi professzora és a populizmus szakértője azt mondta, hogy a változást az európai szélsőjobboldal körében tapasztalható szélesebb körű trend részének tekinti, miszerint minél közelebb kerül a hatalomhoz, annál jobban mérsékli nyelvezetét és törekvéseit.
Miután az AfD a múlt hónapban két elsöprő győzelmet aratott a regionális választásokon, és egyértelmű, jelentős előnnyel rendelkezik az országos közvélemény-kutatásokban, még soha nem volt ilyen közel a hatalomhoz.
Lewandowsky megjegyezte, hogy a francia Nemzeti Tömörülés (RN) is visszavonta az euró elhagyására és az EU-ból való kilépésre vonatkozó ígéreteit. Úgy tűnik, ezek a döntések megszilárdították a párt vezető szerepét az országos közvélemény-kutatásokban, és Marine Le Pennek adják a legjobb esélyt arra, hogy a jövő tavaszi választásokon átvehesse az Elysée-palota kulcsait.
Nem arról van szó, hogy az AfD felhagyott a radikalizmussal, vagy hirtelen megszerette volna az egységes valutát. Azt szeretné, ha azok az országok, amelyek közvetett pénzügyi támogatást kapnak az Európai Központi Bank hitelezési és kötvényvásárlási műveletein keresztül, rendszeresen rendeznék kötelezettségeiket a központi bank fizetési rendszerében, akár aranyban, akár bitcoinban.
Az AfD azt akarja elérni, hogy ott érjen el sikert, ahol Angela Merkel pénzügyminisztere, Wolfgang Schäuble kudarcot vallott, vagyis hogy érvényesítse az euróövezeti államok csődmechanizmusát. Ráadásul azt is követeli, hogy Németország nagyobb befolyást kapjon az EKB döntéshozatali folyamatában, azzal érvelve, hogy a Kormányzótanácsban a szavazati jogokat a tagországok méretéhez és gazdasági súlyához kellene kötni.
Marcel Fratzscher, a Német Gazdaságkutató Intézet (DIW) elnöke szerint „Németország euróövezetből való kilépése – vagy akár egy hihető fenyegetés a kilépéssel – hatalmas gazdasági önszabotázs lenne. A kilépés csökkentené a beruházásokat, több millió munkahelybe kerülne, tönkretenné a jólétet és mély pénzügyi válságot idézne elő Európában”.
