Miért fordultak el a választók Trumptól? Ezek a vereség fő okai
A demokraták a 2026-os félidős választásokon megszerezték a többséget a képviselőházban és a szenátusban is, ezzel átvéve az irányítást a Kongresszusban. Donald Trump első reakciója visszafogott volt, később azonban egyre több felelőst talált, és elsősorban saját párttársait okolta a vereség miatt. Elemzők szerint a fő felelős maga Trump, akinek az elmúlt két év döntéseit a választók nem nézték tétlenül.
Trump 2024-ben olcsóbb megélhetést, gazdasági fellendülést és a külföldi háborúktól való távolmaradást ígért, ám a 2026-os választásokra több ígéret is ellentmondásba került a választók tapasztalataival. Az Associated Press és a NORC szeptember végi felmérése szerint az amerikaiak mindössze 17 százaléka elégedett Trump megélhetési költségekkel kapcsolatos teljesítményével, a gazdaság kezelését pedig csak 26 százalékuk értékelte pozitívan. A megkérdezettek 65 százaléka elsősorban Trump politikáját okolta a tartósan magas árakért.
A vámháborúk szintén rontották a helyzetet. Trump a külföldi termékekre kivetett vámokat a hazai termelés erősítésével indokolta, a költségek egy részét azonban az amerikai fogyasztók viselték. A Brookings elemzése szerint a vámháború önmagában is jelentős többletkiadást okozott az amerikai családoknak.
A vereség egyik legfontosabb tényezője az Irán elleni háború lehetett. Trump korábban a katonai beavatkozások lezárását ígérte, ehhez képest a februárban indított hadművelet elhúzódó konfliktussá vált. A háború felhajtotta az olajárakat, megdrágította a benzint, és a szállítási költségeken keresztül az élelmiszerek árára is hatással volt. Az Energy Information Administration adatai szerint az országos átlagár ismét meghaladta a gallononkénti 4 dollárt. Mark Zandi, a Moody’s Analytics vezető közgazdásza szerint a háború 2026 júniusának végéig átlagosan mintegy 1000 dollár többletköltséget okozott háztartásonként, a vámháború további mintegy 1000 dolláros terhével együtt ez nagyjából 2000 dollárt jelentett családonként.
Komoly politikai tehertétel volt az ICE egyre agresszívebb fellépése is. A razziák, az erőszakos intézkedések és a maszkos szövetségi ügynökök fegyverhasználata országos vitát váltott ki. Különösen nagy felháborodást okozott, hogy Minneapolisban szövetségi ügynökök két amerikai állampolgárt is halálosan meglőttek a bevándorlásellenes műveletek során. Az ABC News, a Washington Post és az Ipsos februári felmérésében a megkérdezettek 62 százaléka ellenezte az ICE módszereit, és mindössze 31 százalék támogatta azokat. A független választók körében is többségben voltak az ellenzők.
Trump külpolitikája a hagyományos szövetségesekkel is konfliktust okozott. Az elnök rendszeresen támadta Kanadát, vámokkal fenyegetőzött, és többször beszélt az országról mint az Egyesült Államok lehetséges 51. tagállamáról. Európával szemben is konfrontatívabb hangnemet ütött meg, miközben a NATO-szövetségeseket is bírálta. A Kanada elleni vámháború az amerikai mezőgazdasági termelőket és az exportorientált vállalkozásokat is érzékenyen érintette, a szövetségesekkel kialakított konfliktus pedig a republikánus táboron belül is vitákat okozott.
A republikánusok kudarca nem vezethető vissza egyetlen választói csoportra vagy egyetlen döntésre. A magas megélhetési költségek, a vámháborúk, az iráni konfliktus gazdasági terhei, az ICE fellépése és a szövetségesekkel kialakított feszültségek együttesen alakíthatták át a választói hangulatot. A választók egy része úgy érezhette, hogy a kormányzat figyelme a külföldi konfliktusokra és a politikai harcokra összpontosul, miközben a mindennapi megélhetés problémáira nem érkezik meg az ígért megoldás. A latinó választók, a fiatalok és a független szavazók körében tapasztalt elmozdulás arra utal, hogy a republikánusoknak saját korábbi választóik elégedetlenségével is szembe kell nézniük.
