Horvátország élelmiszerellátásának kihívásai
Horvátország mezőgazdasági helyzete tükrözi a globális élelmiszer-ellátási lánc modern ellentmondásait. Az ország, amely több alapvető élelmiszere esetében képtelen saját szükségletét teljes mértékben helyben kielégíteni, ezzel párhuzamosan jelentős többletet termel gabonafélékből és olajnövényekből. A horvát mezőgazdasági minisztérium és a statisztikai hivatal adatai alapján készült elemzés alapján egyre égetőbbé válik a kérdés: miért importál az ország az általuk megtermelt nyersanyagok helyett drágább, feldolgozott élelmiszereket?
A Jutarnji List című horvát napilap által közzétett információk szerint a mezőgazdaság egyik legnagyobb problémája a nyersanyagok exportja mellett mutatkozó feldolgozás hiányossága. Például, míg Horvátország nagy mennyiségben termel és exportál nem génmódosított szóját, addig a feldolgozott szója-alapanyagokból mindössze néhány hétre elegendő készlettel rendelkezik, aminek a hiánya a feldolgozóipari kapacitások gyengeségére utal.
Ivica Kisic, a zágrábi egyetem agrártudományi karának professzora megállapította, hogy a mezőgazdasági termelés átalakulása következtében jelentős mennyiségű kukorica és gabonafélék kivitele mellett Horvátország sertés- és marhahús importjára kényszerül. E folyamatok részét képezi a horvát mezőgazdasági stratégia, amely az élelmiszer-önellátást a nemzeti élelmezésbiztonság kulcsfontosságú elemének tekinti. Azonban a múltbeli stratégiák nem hoztak áttörést, különösen a tejágazat, sertéstartás, valamint a zöldség- és gyümölcstermesztés területén.
A cikk rávilágít, hogy Horvátország nem rendelkezik elegendő helyben fontos élelmiszerrel, amely válsághelyzet vagy határek lezárása esetén megoldása lehetne a helyzetnek. A fogyasztás ugyan jelentősen átalakulhatna, de a nagyobb előnyöket a helyben termelt gabonák és olajnövények nyújthatnák.
Szakkörök szakértői hangsúlyozzák, hogy az önellátás hiánya nem csupán élelmiszerhiányt, hanem a piaci kitettség és a gazdasági bizonytalanság fokozódását eredményezheti. Kisic rámutatott: az elmúlt három évtized alatt Horvátország számos olyan termékkel kapcsolatban válhatott importra szorulóvá, melyekből korábban teljes mértékben önellátó volt.
A lap becslései szerint Horvátország 2013-as európai uniós csatlakozása óta körülbelül 10 milliárd eurót költött mezőgazdasági fejlesztésekre, de a várható eredmények igen kétségesek. Az önellátás javításához szükséges, célzott beruházások összértéke a következő 10-15 évben 7,5-10 milliárd euróra rúghat, ha a hiányos ágazatok fejlődését kívánják elősegíteni.
A Jutarnji List arra figyelmeztet, hogy a teljes élelmiszer-önellátás elérése nem csupán gazdaságilag nem indokolt, hanem reálisan megvalósíthatatlan is. A kritikus ágazatokban viszont elérhető lenne a 75-80%-os önellátási szint, ahol a jelenlegi állapot körülbelül 30-50% között mozog. Ennek eléréséhez azonban a támogatási rendszerek átalakítására, a földhasználati gyakorlatok rendezésére, valamint a feldolgozókapacitások fejlesztésére van szükség.
