Közpénz, TAO, stadionok, szponzorok: Újragondolás szükséges a magyar sportfinanszírozásban
A magyar sport jövője szorosan összefonódik azzal, hogy Budapest sikeresen rendezhet-e olimpiát, de még fontosabb, hogy mennyire fenntartható a jelenlegi, közpénzekre épülő finanszírozási modell. A Magyar Közgazdasági Társaság sportgazdasági kerekasztalán Dénes Ferenc sportközgazdász számos fontos kérdést vetett fel, például hogy a magyar sportmárkák erősségei nem elegendőek, és sok sportlétesítmény esetében megkérdőjelezhető a pénzügyi megtérülés. A sportpolitika előtt komoly döntések állnak, amik meg fogják határozni a jövőt.
Károly Gábor 2026. június 29-én, hétfőn, 15:00-kor tartott konferenciáján elhangzott, hogy a „Merre tovább, magyar sport?” című rendezvény nemcsak a lehetséges olimpiai helyszínekre fókuszált, hanem lényegesebb kérdésekkel foglalkozott, mint például milyen sportpolitikára, finanszírozási modellekre és társadalmi célokra van szüksége Magyarországnak a következő években.
Dénes kiemelte, hogy a sportigazgatás jövője egyelőre bizonytalan, hiszen először tisztázni kellene, hogy mi a hosszú távú politikai irány, ami alapján a társadalmi célok megfogalmazhatóak, és csak ezután nyerhetne értelmet a sport fejlődési iránya.
Kettős megközelítést vázolt fel, ahol az egyik lehetőség egy erősebb piacgazdaságra való áttérés lenne, amely csökkentené a közpénzes támogatásokat, míg a másik továbbra is az állami finanszírozáson alapulna, de hatékonyabb, átláthatóbb működést feltételezne. A sportágak vezetése, mint például Berki Krisztián olimpiai bajnok tornász, arra figyelmeztetett, hogy az állami támogatások mellett a szponzoráció erősítése is elengedhetetlen, hiszen a sportágak jelenlegi állapotára nem lehet tartósan az adófizetők pénzére támaszkodni.
A sportközgazdász felemelte a figyelmet a szponzori támogatások csökkenésére is, hangsúlyozva, hogy a nemzeti márkák hiánya nehezen vonzza a befektetőket. Dénes szemléletes példát említett Szoboszlai Dominikra, akinek a neve sokat ér, azonban a magyar sport többi részét már nem jellemzi ilyen jó márkaérték. A kérdés, hogy hogyan alakítható ki olyan sportági márkák rendszere, amelyek képesek vonzóak lenni a támogató vállalatok számára.
A pénzügyi fenntarthatóságot Dénes Ferenc úgy látja, hogy nemcsak az események nézőszáma határozza meg, hanem az is, milyen aktív szerepekhez tudják kötni a sportolók sikerességét. Mint hangsúlyozta, a sportnak társadalmi szerepe van, amelyet racionálisan ismerni és mérni kell, hogy a közpénzindoklás során a társadalmi hasznosság mértéke nyilvánvaló legyen.
Berki Krisztián véleménye szerint reformok szükségesek a TAO-rendszeren belül is, amely jelenleg nem terjed ki arra a közegre, amely a legnagyobb hasznot hozhatná a fiatal sportolók és családok számára. A kérdés, hogy a sportágakat elérhetővé kellene-e tenni mindenki számára, függetlenül az adott sport költségeitől, miközben azt is figyelembe kell venni, hogy nem minden sportág élvezhet prioritást a társadalmi finanszírozásban.
Dénes Ferenc figyelmeztetett, hogy a stadionok és sportlétesítmények fenntartásának kérdése is sürgető, hiszen az előző kormányzati ciklus alatt sok esetben nem a megtérülés volt a fő szempont. A kérdés, hogy mit tegyen az ország a mostani struktúrával: lezárja, lebontja-e a létesítményeket, vagy továbbra is közpénzből finanszírozza a működésüket.
A magyar sport jövője szempontjából kulcsfontosságú, hogy a közpénz és a TAO mellett a szponzori források és az iskolai sport támogatása egyensúlyba kerüljön, hiszen a közpénzek megfelelő elosztása és a fenntartható struktúrák kialakítása elengedhetetlen, hogy a sport valódi értéket képviseljen a társadalom számára.
