AI-agentek: a döntés-előkészítés idejét rövidítik le drámaian
Az AI-agentek legnagyobb előnye nem a végrehajtásban, hanem a döntés-előkészítésben mutatkozik meg – hangzott el az AI Summit 2026 kerekasztal-beszélgetésén. Kemendi Zsolt, a ONE Magyarország technológiai platformokért felelős igazgatója szerint a koncepcióalkotás és a közös célmeghatározás ideje drámaian lerövidül, a vezető gyorsabban dönthet, kevesebb tanácsadó bevonásával. A felszabaduló időt azonban nem elengedni kell, hanem új fejlesztésekre fordítani.
Elégetett órákat ad vissza az AI-agent
Kemendi Zsolt egy ismerős vállalati kudarcból indult ki: egy üzleti problémához architekteket és mérnököket vonnak be, hetekig terveznek, majd kiderül, hogy már a probléma megfogalmazásánál félrement valami. Az így elégetett idő az, amit az agentek a leglátványosabban visszaadnak. „Nem feltétlenül a végrehajtás az időigényes feladat, amikor fogom a szöget, és beverem a falba, hanem míg eljutok odáig, hogy egy szögre és egy kalapácsra van szükségem” – fogalmazott. Tapasztalata szerint a workshopokra ma sokkal előkészítettebben érkeznek: van alternatíva, elképzelés, és a kontextus is össze van szedve. Korábban a helpdesk, a felhő- vagy hálózatüzemeltetés terhelésének megértéséhez több rendszerből kellett adatot kinyerni és interfészeket építeni, ma egyszerű exportokkal és promptolással is kibányászható ugyanaz.
A chatbot válaszol, az agent cselekszik
Dalos-Kovács Gabriella AI-governance- és AI-stratégiai tanácsadó szerint a chatbot válaszol, de önállóan nem cselekszik, az agent viszont célt kap, megkeresi hozzá az utat, elvégzi a feladatot, és eredményt produkál. Szabó István, a PwC Data & AI üzletágának igazgatója hozzátette: az önállóság mértéke nem a technológián múlik, hanem a cégen – mennyit enged meg a rendszernek, és milyen kockázati étvággyal rendelkezik. Nemzetközi felmérés szerint tavaly a vállalatok 17 százalékánál voltak jelen agentek, idén már 34 százalékuknál, további 37 százaléknál pedig tervekben szerepel. A hazai kép ennél szerényebb, tíz százalék körüli. Szabó István szerint ami Észak-Amerikában létezik, az nagyjából két év múlva ér Nyugat-Európába, onnan további egy-két év csúszással Közép-Kelet-Európába. A lemaradás mögött nem technológiai, hanem szemléleti ok áll.
„Ne akarjunk mindent egy agenttől”
Kemendi Zsolt kezdetben egyetlen tudástérbe vonta volna össze az összes rendszert, a gyakorlatban viszont az jött ki, hogy minél szélesebb a kontextus, annál könnyebben kever össze egymással nem összefüggő dolgokat az agent. A tanulság: a szigetszerű működést nem feltétlenül kell felszámolni, érdemes lokálisan keresni az optimumot. Szabó István szerint a munka nagyobbik része nem is az agent megépítése, hanem az adatoké. Egy vállalatirányítási vagy HR-rendszerben 10-20 év alatt felhalmozódnak a kanyarok, a végén kérdőjeles minőségű adatok maradnak – ez közvetlenül meghatározza az agent és a döntések végső minőségét.
Tömeges elbocsátás? Ebben az igazgató nem hisz
Kemendi Zsolt nem ért egyet azzal, hogy az AI miatt kevesebb vezetőre lesz szükség: szerinte a vezetői szerep átalakul, de a létszámigény nem feltétlenül csökken. A nyert időt új termékekre kell fordítani. Szabó István egy nagyszabású elemzésre hivatkozott, amelyben a PwC egymilliárd álláshirdetést nézett át: ebből az jött ki, hogy már a pályakezdő munkakörökben is megjelenik az önálló döntéshozatal és a kockázatfelmérés elvárása. A legvédhetőbbnek a köztes szint tűnik: a pályakezdőket be kell hozni, a 25-30 éves tapasztalatot pedig egyelőre nem tudja kiváltani az AI. Egy projekt indításánál ma már azt is meg kell tervezni, hány agentet és hány tokent használnak fel a leszállításhoz.
A leállítógomb és a kritikus gondolkodás
Dalos-Kovács Gabriella három szerepkört nevezett meg, amelyeknek minden vállalatnál meg kell jelenniük: valaki, aki meg tudja fogalmazni az agent céljait; valaki, aki üzemelteti; és valaki, aki le tudja állítani, ha baj van. Szabó István a kritikus gondolkodást emelte ki: a junior kollégák rendszeresen nem kérdőjelezik meg, amit a ChatGPT vagy a Gemini visszaad. Kemendi Zsolt ezzel egyetértett, szerinte a kritikus és logikus gondolkodás az egész történet kulcsa. Az autonómia határánál az üzleti hatásból érdemes kiindulni: egy dokumentumot összefoglaló agentet szabadon lehet engedni, egy pénzügyi vagy hálózatüzemeltetési agentnél viszont sokkal szigorúbb a mérce. Az uniós MI-rendelet is erős kereteket ad, a kulcsmomentum pedig a cég kockázatkezelési étvágya marad. Kemendi Zsolt zárásként rövid és középtávon az asszisztensi típusú működést tartja reálisnak. „A nap végén a döntésnek mindig az ember kezében kell lennie.”
