Vége a füstölgő szenvedélynek: sokszorosára nőtt a cigaretta ára, de a drágulásból valami jó is kisülhet
Most is drága a dohányzás, ha pedig korábbra tekintünk vissza, még döbbenetesebb a változás. Az elmúlt évek Magyarországán óriási ár-bumm zajlott le, különösen fogyasztói szemmel nézve – az élelmiszerektől a tartós cikkeken át az ingatlanpiacig szinte minden az infláció martalékává lett, sok esetben drasztikus mértékben. A dohánytermékek köre némileg más, hiszen nem pusztán a piaci folyamatok, hanem a mindenkori állami intézkedések sora is befolyásolta, mennyit kérnek egy doboz cigiért a kasszánál.
A KSH hivatalos adataiból kiviláglik, hogy hatalmas dráguláson ment keresztül a dobozosan, illetve csomagban kapható cigaretta. A hivatal három márkán keresztül méri a termékfajta árának alakulását, két alkategóriát már 1995 óta. Húszéves időtávon a Multifilter cigaretta ára 476 forintról 2420 forintra lendült fel, ami ötszörös drágulást jelent. A Symphonia átlagára 401 forintról 1270 forintra ugrott fel 2020-ig, ez szűk öt év alatt is triplázódás. A 2007-től mért Pall Mall dohányé pedig 362 forintról 3940 forintra drágult, ami bőven több mint tízszeres áremelkedés átlagosan.
Idén havi bontásban is látszanak az áremelkedések: egy 20 darabos Multifilter cigaretta csomagért januárban 2580, júliusban 2600, a nyár utolsó hónapjában pedig 2680 forintot kértek el a boltban. Egy csomag Sopianae, multifilteres, rövid szálú cigarettához januárban 2490, márciusban 2540, augusztusban pedig 2640 forintért lehetett hozzájutni. Az 50 grammos kék Pall Mall cigarettadohány az év elején még 4260, áprilisban 4420, júniusban 4460, míg egy hónapra rá már 4570 forintba került átlagosan.
A KSH adatai szerint 2009-ben még a férfiak közel harmada, 32,4 százaléka naponta dohányzott, 2025-ben azonban ez 23,8 százalékra olvadt. A nők esetében 22,3 százalékról indult, tavaly pedig 18,7 százalékra csökkent. A soha nem dohányzók köre a férfiaknál 40,2 százalékon állt, mostanra 51,7 százalékra nőtt, a nőknél pedig 59,2-ről 63,3-ra ugrott a cigarettázást teljesen mellőzők aránya 16 év alatt. A makacs számok azt mutatják, egyre kevesebben dohányoznak hagyományos módon.
November 1-jétől tíz százalékkal megugrik a cigaretta ára. Az erről szóló törvénycsomagot az üzemanyagár-támogatással együttesen nyújtották be, s keddre tűzték ki, hogy elfogadja a parlament. Az ebből származó, várhatóan mintegy 90 milliárd forintos többletbevételt az egészségügyi ellátásra fordítják – ami egészen szimbolikus, s nem véletlenül. Gyakorlatilag a dohánytermékek jövedéki adójának emeléséből kapott bevételt visszaforgatják a dohányzással összefüggő betegségek kezelésébe – ez amiatt sem mellékes, hogy hivatalos adatok alapján átlagosan naponta több mint ötven ember hal meg ebből fakadóan.
Magyarországon a dohányzás súlyos népegészségügyi problémát jelent, mivel évente 20-25 ezer ember hal meg a szövődményeiben, és 10 tüdőrákos esetből 9-ért ez a káros szenvedély tehető felelőssé. Az Egészségügyi Minisztérium adatai alapján tavaly a dohányzás közvetlen és közvetett egészségügyi költségei mintegy 1477 milliárd forintra rúgtak, ami a GDP 1,7 százalékának felel meg. Ehhez képest eddig ennek alig több mint fele, 775 milliárd forint áramlott be az államkasszába a befizetett jövedéki adóból és az áfából együttvéve. Az intézkedés nem azonos mértékben, hanem differenciáltan, sávos modell szerint emeli a jövedéki adót a különböző dohányterméktípusok körében, átlagban majdnem 300 forinttal dobozonként.
Az Orbán Viktor-féle kormányok dohányzáspolitikáját alapvetően a szigorú közegészségügyi korlátozások, a kiskereskedelmi piac teljes állami átalakítása és a folyamatos, akár évi többszöri adóemelések határozták meg. Később a márkajelzéseket elszürkítő, egységesítési intézkedést is meglépték. Szigorított hozzáférést vezettek be az alternatív, ízesített változatokra, az Elf Bart és az ahhoz hasonló gőzt használó termékeket pedig illegálissá tették. A közegészségügyi célok és az adópolitika terén erős a folytonosság, ám a mostani vezetés a dohányboltok tulajdonosi szerkezetét és magát a trafikmutyi koncessziós eljárásait radikálisan átalakítja, a szerződések teljes körű felülvizsgálatával.
Közös pont a nemdohányzók védelmének kiemelése, noha az egészségügyi szempontok előtérbe kerülése most hangsúlyosabbnak tűnik, részben a gazdasági vonzatai mellett. Mindkét kabinetre jellemző, hogy az áremelések eszközével élve szorítaná vissza a dohányzás mértékét a magyar társadalomban. Ha valóban az ezer sebből vérző állami egészségügy profitál majd belőle közvetlenül, az talán a dohányzók számára is némi vigaszt jelenthet. De hogy össztársadalmi léptékben milyen hazai egészségjavulási eredmények származhatnak ebből a konkrét lépésből, csak évek múlva látjuk majd tisztán.
