Kiderült, kik nyerték a 2026-os közgazdasági Nobel-emlékdíjat: a válságok és az infláció ellenszerét fejtették meg
Robert E. Hall és Michael Woodford kapta megosztva a 2026-os közgazdaságtudományi Nobel-emlékdíjat a Svéd Királyi Akadémia döntése szerint. A díjat a makrogazdasági stabilizáció mikroökonómiai alapjainak kidolgozásáért ítélték oda.
Két amerikai tudós, Robert E. Hall és Michael Woodford kapta megosztva az idén a közgazdaságtudományi Nobel-emlékdíjat a makrogazdasági stabilizáció mikroökonómiai alapjainak kidolgozásáért – jelentette be döntését a Svéd Tudományos Akadémia hétfőn Stockholmban.
Az indoklás szerint a díjazottak új makrogazdasági modelleket fejlesztettek ki, amelyek jelentősen javították a stabilizációs politika hatékony végrehajtásának képességét. Ezen modellek alkalmazásával a jól időzített fiskális és monetáris politikai intézkedések csökkenthetik a gazdaság hullámvölgyeit.
A gazdaságot visszaesések és fellendülések jellemzik. Amióta John Maynard Keynes közgazdász közel egy évszázaddal ezelőtt közzétette elméleteit, a stabilizációs politika fontos szerepet játszott az ingadozások kezelésében. Recesszió idején a gazdaságot a kamatlábak csökkentése és a költségvetési hiány növelése élénkíti, míg egy fellendülő gazdaság lassításához az ellenkezőjét kellene tenni.
Az 1970-es évek olajválságai alatt azonban úgy tűnt, hogy a keynesi modellek, amelyek az intézkedések végrehajtásának idejét és módját szabályozták, már nem működtek. Nem csökkentették a munkanélküliséget, hanem ellenőrizetlen inflációhoz vezettek. A Nyugat egy évtizedet élt át alacsony növekedéssel, magas munkanélküliséggel és magas inflációval. Sokan úgy vélték, hogy a stabilizációs politika több kárt okozott, mint hasznot, és vissza kell vonni.
Robert E. Hall és Michael Woodford azért kapták az idei közgazdaságtudományi díjat, amiért kimutatták, hogyan lehet a gazdasági modelleket rekonstruálni a stabilizációs politika újjáélesztése érdekében.
A modelleket a makrogazdasági változókra, például az infláció, a termelés és a fogyasztás közötti statisztikai kapcsolatokra alapozták, ahelyett, hogy mikroökonómiai alapokra építették volna őket. E modellek központi eleme, hogy a háztartások és a vállalkozások előre tekintenek, amikor megtakarításokkal vagy termékárakkal kapcsolatos döntéseket hoznak. Amikor a kormányok és a központi bankok kommunikálják gazdaságpolitikai terveiket, befolyásolhatják ezt a jövőképet, és a helyes irányba mozdíthatják el a gazdaságot. Az új modellek a bevezetésük óta rendkívül hasznosnak bizonyultak a gazdasági visszaesések kezelésében – áll az indoklásban.
A díj 12 millió svéd koronával, azaz mintegy 391 millió forinttal jár, amit egyenlően osztanak szét a díjazottak között.
