„El kell adni a földet, a kombájnt?” – kemény kritikát kapott a vagyonadó
Heinczinger Róbert adószakértő és adótanácsadó nem tartja jó intézménynek a vagyonadót egy nyitott világgazdaságban. Kiemelte: nem biztos, hogy kívánatos lépés egy nehezen működő gazdaságot még jobban befékezni. Nem véletlen, hogy kevés ország alkalmaz vagyonadót, és azok is nehezen boldogulnak vele – Svájc talán kivétel, de ott egészen más a gazdasági környezet, ami nem adaptálható Magyarországra.
Arról is beszélt, hogy a külföldiek előnyben lesznek, hiszen az ingatlanok után főszabály szerint abban az országban kell adózni, ahol az ingatlan fekszik. Lényegesebb azonban a gazdasági társaságok után fizetendő adó: a legtöbb külföldi tulajdonost véd az adóegyezménye, így nem fognak vagyonadót fizetni az itteni gazdasági társaságuk után.
A magyar tulajdonosokat érő hátrányt azzal magyarázta, hogy az adózásnak kettős szerepe van: költségvetési bevételt biztosít és ösztönöz. Az évi 200 milliárd forintos bevétel ugyan szemmel látható összeg, de a vagyonadó nem számít majd nagy adónemnek, miközben jelentős adminisztrációt igényel, és a behajtása is költséges lesz. A cégek és az ingatlanok értéke ráadásul vitatható, rengeteg per lesz, ami az adózóknak és az adóhatóságnak is sok pénzébe és idejébe kerül majd. Az adó gazdaságszabályozó és ösztönző hatása pedig kifejezetten hátrányos – tette hozzá.
A magyar gazdaságban a nagy, többnyire külföldi tulajdonú vállalatok termelékenysége világszínvonalú, a kis- és középvállalkozások versenyképessége viszont gyenge, ez az úgynevezett kettős gazdaság. A hazai kkv-k termelékenysége alacsony, nem innovatívak, tulajdonosaik pedig forráshiány miatt nem fektetnek be eleget, mindössze 28 százalékuk tervez beruházást. A Covid, az energiaár-robbanás, az infláció és a háború miatt bizonytalanná vált gazdasági környezetben öt éve alig költöttek fejlesztésre, és nem is nagyon volt miből.
Ha egy cég ötszázalékos hozammal működik, a vagyonadó ezt egy százalékponttal csökkenti. Az adót a tulajdonosnak kell befizetnie, ezért ki kell vennie a pénzt a vállalkozásából – hangsúlyozta az adószakértő, aki szerint ez a forrás nagyon hiányzik majd, az ingatlanbérleten, az amortizáción, az anyagköltségeken és az energiaköltségeken ugyanis nem lehet megtakarítani. A cégek ezért vélhetően csökkentik a nem szükséges kiadásaikat, például a jótékonykodást, és ahol lehet, a béreket is. Szerinte néhány év múlva azon csodálkozhatunk, hogy cseh és lengyel termékek lesznek a boltokban magyarok helyett.
A minimum az volna, hogy a beruházásra, fejlesztésre fordított összeget le lehessen vonni a gazdasági társaságok értékére jutó vagyonadóból – fogalmazott Heinczinger. Azt is javasolta, hogy amíg a tulajdonos nem vesz ki osztalékot, hanem a cégében hagyja és ott forgatja a pénzt, ne kelljen vagyonadót fizetnie a gazdasági társaságban lévő vagyon után.
A törvényjavaslatban szereplő, 15 százalékos megtérülési rátával számoló cégértékelési képletről azt mondta, egyes ügyfelei szerint ilyen megtérülés mellett akár át is adhatnák a vállalkozásukat másnak. Csakhogy sok iparágban nem ilyen magas a jövedelmezőség. Az agrárszektorban például nagy az eszközállomány és a saját tőke, a nyereség viszont minimális. „Mi van, ha ki kell fizetni a vagyonadót? El kell adni a földet, a kombájnt?” – tette fel a kérdést azzal a kiegészítéssel, hogy hasonló a helyzet az ingatlanszektorban is, ahol szintén nincs elegendő likvid forrás.
