„Ha nélküled megáll a céged, akkor nem vállalkozást építettél” – így gondolkodik a sikeres cégvezető
Berger Gábor eredetileg harsonaművésznek készült, végül azonban egy több százmilliós könyvelőirodát épített fel. A vállalkozó saját bevallása szerint nem tartja magát különösebben jó könyvelőnek, és ma már a cég napi működésében sem vesz részt.
A Sales Minds podcastjában arról beszélt, miért nem szabad egy vállalkozásnak a tulajdonosától függenie, hogyan lehet megtanulni delegálni, és miért érdemes néha saját magunkat is „kirúgni” a vezetői szerepből.
Berger Gábor harsonaművész akart lenni, ám később szembesülnie kellett azzal, hogy ehhez nincs elég tehetsége. A több százmilliós vállalkozás tulajdonosa a harsonáról szólva arról beszélt, hogy ez a veszteség a mai napig nem gyógyult be benne.
Berger egy könyvelőirodát épített fel, amely több százmilliós üzletté nőtt, miközben saját bevallása szerint nem is jó könyvelő, és ma már operatívan nem is dolgozik a vállalkozásában. Úgy fogalmazott, hogy aki szerint lusta, az téved: ő inkább azon gondolkodik órákig, hogyan ne kelljen másnap megcsinálnia azt, amihez semmi kedve.
Míg más vezetők a saját nélkülözhetetlenségükből építenek emlékművet, ő módszeresen lebontja a sajátját. Rájött ugyanis, hogy ha nélküle megáll a cég, akkor nem vállalkozást épített, csak egy munkahelyet teremtett magának, ahol ő a legkegyetlenebb főnök – és a rossz főnököt ki kell rúgni, akkor is, ha történetesen ő maga az.
Létrehozott egy mastermind közösséget, ahol cégvezetők a legmélyebb problémáikat is képesek őszintén megosztani egymással, és szemrebbenés nélkül kimondja, hogy nem ő a legokosabb ember az asztalnál. Egy olyan világban, ahol mindenki tanítani akar, ő képes tanulni, és nem azzal akar több lenni, hogy másokat kisebbnek láttat, hanem azzal, hogy másokat is naggyá tesz.
Berger története szerint a siker nem az, amikor mindenáron azzá válunk, akinek fiatalon elképzeltük magunkat, hanem amikor van bátorságunk szembenézni azzal, akik valójában vagyunk. Az élet legszebb művészete pedig néha nem az, amit mindenáron meg akarunk tartani, hanem az, amit képesek vagyunk elengedni.
