Sportvezető kért elnézést a milliárdos vb-büdzsé miatt
Átláthatóság, arányosság, nyitottság és mérhetőség – ezek az alapelvek érvényesülnek a 220 állami kezelésű sportingatlan fenntartásában. A részletekről a Merre tovább, magyar sport? című konferencián beszéltek a szakemberek a Magyar Testnevelési és Sporttudományi Egyetemen.
A sportbüdzsé fő számait ismertetve elhangzott: a sportlétesítmény-boomnak köszönhetően mintegy 15 ezer milliárd forintnyi modern sportinfrastruktúra áll rendelkezésre, 2011 óta 1821 milliárd forint tao-költség ment a hat látványcsapatsportra, benne a létesítményfenntartásra. 2027-ben 453 milliárd forint jut a magyar sportra.
Jelenleg 65 milliárd forintba kerül a sportlétesítmények fenntartása a magyar államnak, a működtetésükből érkező bevétel viszont csak 18 milliárd forint. A tervezett 58,9 milliárd forint helyett 51,9 milliárd megy idén magyarországi nemzetközi sporteseményekre, például a női kézilabda-vb-re, a vizes világbajnokságra vagy a női kézilabda Európa-bajnokságra. Az idei évtől a sportbüdzsében nem lesznek kiegészítő támogatások, sem tao: a cél az egycsatornás finanszírozás kialakítása.
A létesítményfenntartásban az államnak mindenképpen részt kell vállalnia, mert vannak olyan csarnokok, uszodák, amelyeket képtelenség piaci alapon üzemeltetni. Az önkormányzatok hetente jelentkeznek a sportkormányzatnál, hogy vissza akarják adni a sportlétesítményeik fenntartási feladatát az államnak, akkora anyagi terhet ró rájuk.
A költségek lefaragása dacára nincs létesítményfelújítási stop: a Hajós Alfréd Uszoda, a Gerevich Aladár Nemzeti Sportcsarnok és a tatai edzőközpont megújul. Az éveken át berögzült üzemeltetési szemlélet helyett vagyongazdálkodási vízióra lesz szükség. Cél, hogy a nagy nemzetközi versenyekre épült létesítményeket, köztük a budapesti atlétikai stadiont megnyissák a lakosság és az iskolák számára.
Annak érdekében, hogy objektívebb mércével tudjanak dönteni arról, mely nemzetközi sportversenyek megrendezésére pályázzon az ország, egy hatelemes kritériumrendszert alakítottak ki. A hazai sportszövetségektől 260 igény érkezett nemzetközi versenyek megszervezésére; ennyit nem tudnak megrendezni, de húsznál biztosan többet igen.
Az előző kormány arról döntött, hogy idén Magyarország rendezi a kettesfogathajtó világbajnokságot, a verseny tervezett költsége 2,8 milliárd forint. Egyelőre nincs döntés arról, hogy az állam ehhez mekkora támogatást kíván biztosítani. Egy kormányzati szereplők részvételével lezajlott megbeszélésen a lovassport szövetség elnöke felállt, és elnézést kért a teljesen feleslegesen túltervezett, csillagászati büdzsé miatt, mondván, a 2,8 milliárd forint töredékéből is meg lehet rendezni a versenyt.
A létesítményfenntartásról tartott kerekasztal-beszélgetésen elhangzott, a nemzetközi példák azt mutatják, a világon nem lehet már olyan olcsón sportszolgáltatást vásárolni, mint Magyarországon, ami kihat arra is, hogy egy klub mekkora összeget tud a bevételéből az üzemeltetésre szánni. Angliában a legtöbb klubnál a szülők maguk fizetnek a létesítménybérletért és az edzőkért is.
Az önkormányzatok ma megközelítőleg évi 81-100 milliárd forintot tesznek hozzá a sportlétesítmények működtetéséhez. A csarnokok, pályák, uszodák esetében a megtérüléssel járó üzemeltetés kizárt, tulajdonképpen a veszteség minimalizálásáról van szó: a nyereségesség nem lehet cél, a hatékonyság viszont igen.
Az elmúlt években, amikor az önkormányzatoktól a kormány fokozatosan vonta el a pénzt különböző kötelező díjakon keresztül, a városvezetők első helyen szükségszerűen a helyi kulturális és sportbüdzsétől vontak el forrást, ez vezetett sok helyen a lerohadt sportinfrastruktúrához. Sok önkormányzati vezető nincs képben azzal kapcsolatban, mivel jár, ha a városa kap egy sportlétesítményt: sokan csak az átadásig gondolkoznak, a hasznosításról, amortizációs költségekről egyáltalán nem.
Gödöllő például létrehozott egy alapítványt, és az egyesületek az abban összegyűlő pénzügyi keretre tudtak pályázni, így lehetett megoldani akár a bérleti költségeket is. Problémás, hogy vannak sportágak, amelyek szinte kizárólag a taóra támaszkodva tudták kifizetni a létesítményük fenntartási költségét, s a sportcélú társasági adó januári kivezetésével ki kell találni, hogy ők miből fognak majd fizetni.
