Veszélyben a szélerőmű-boom: zsarolási kiskapu a pályázatban
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal augusztus végén kiírta a szélerőmű-pályázatot: kilenc hálózati csomópont, 702 MVA szabad kapacitás, október 30-i beadási határidő. A szakma többsége üdvözölte, hogy egy évtizedes befagyás után újra megnyílik a hazai szélenergia-piac, ám a kiírás részletes vizsgálata több szerkezeti problémát tárt fel.
Keresztes Attila, az Astrasun Solar elnök-vezérigazgatója szerint a kiírás kötelezővé teszi, hogy a nyertes fejlesztő 25 százalékos vételi jogot biztosítson a projekttársaságban a kormány által kijelölt megújulóenergia-közösségnek. A gond a vételár meghatározásában rejlik: ha az energiaközösség a könyvvizsgáló által hitelesített vagyoni hozzájárulással arányosan vásárolhat, egy hárommillió forintos törzstőkével alapított projekttársaságnál a részesedés ára 750 ezer forint körül alakulhat, függetlenül a projekt milliárdos piaci értékétől.
A szakértő szerint a valódi kockázat két további ponton jelentkezik. Egyrészt a társasági jog szabályai szerint egy Kft. létesítő okiratának módosításához jellemzően 3/4-es szótöbbség kell, így a 25 százalékos részesedés blokkoló kisebbségnek minősülhet, amellyel a tulajdonos patthelyzetbe kényszerítheti a fejlesztőt. Másrészt a kiírás nem tartalmaz elidegenítési vagy terhelési tilalmat, így a részesedés akár néhány hónappal az üzembe helyezés után, piaci áron továbbadható.
Keresztes Attila szerint a két mechanizmus együtt zsarolási sémát rajzol ki: a fejlesztőnek elemi érdeke a tiszta tulajdonosi struktúra, ezért reális forgatókönyv, hogy a néhány százezer forintért szerzett üzletrészért néhány száz millió forintot kényszerül fizetni. A fejlesztő mulasztásaira a kiírás részletes szankciókat ír elő, az energiaközösség oldali kötelezettségszegésre azonban nem tartalmaz kikényszerítő mechanizmust.
Az önkormányzati hozzájárulásnál a pontozás legnagyobb súlyú elemei az egyszeri, legfeljebb 50 000 EUR/MW-ig pontozott befizetés és az éves, legfeljebb 3 EUR/MWh-ig pontozott hozzájárulás. Utóbbi fix teherként jelentkezik a piaci ártól függetlenül, és a kiírás nem határoz meg olyan árszintet, amely alatt a fizetési kötelezettség felfüggesztésre kerülne. A kiírás azt sem rögzíti, mire fordíthatják az önkormányzatok a befolyt összeget.
Az energiatárolóknál az a probléma, hogy a tender nem jogosít hálózati áramvételre, így szélcsendes napokon a tárolók kihasználatlanok maradnak, és a cellák mélykisülése végleges teljesítménycsökkenést okozhat.
Nemzetközi összevetésben a magyar pályázatból hiányzik a CAPEX-támogatás és a CfD-típusú árgarancia, miközben a hazai villamosenergia-termelőket sújtó Robin Hood-adó 2025-ben 41 százalékos, 2026-tól 31 százalékra csökken. Olaszországban a FER X rendelet mintegy 23 milliárd euró értékben, 2030 végéig 27,15 GW új megújuló kapacitást támogat CfD-típusú mechanizmussal, Romániában is működnek hasonló konstrukciók.
Keresztes Attila szerint a jogi bizonytalanság megszüntetése szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy a magyar pályázat versenyképes befektetési ajánlattá váljon: amíg a bevételi oldal kiszámíthatatlan és a közteher aránytalanul magas, a nemzetközi intézményi tőke a kedvezőbb regionális alternatívákat választja.
