Összefogás az építőipari szakképzés megújításáért
Tizenkét országos szakmai, munkaadói és munkavállalói szervezet közös javaslatcsomagot dolgozott ki az építőipari szakképzés stratégiai megújítására. A szervezetek szerint a szakember-utánpótlás válsága már nem kizárólag oktatási kérdés: közvetlenül érinti a beruházások megvalósíthatóságát, a kivitelezések minőségét és a magyar építésgazdaság versenyképességét.
Súlyos mennyiségi és minőségi problémák
Az ágazat egyszerre küzd mennyiségi és minőségi kihívásokkal. A nyugdíjba vonulások és a pályaelhagyás mellett egyre nagyobb gondot jelent, hogy a pályakezdők gyakorlati tudása és munkaerőpiaci felkészültsége sok esetben nem felel meg a vállalkozások elvárásainak. Mindeközben az építőipar technológiai fejlődése, a digitalizáció és az új építési megoldások egyre magasabb szintű szakmai kompetenciákat követelnek meg.
Széttagolt képzési infrastruktúra
A helyzetet nehezíti, hogy az építőipari képzés több mint 125 helyszínen zajlik az országban, jelentős széttagoltság mellett. Sok intézményben alacsony a tanulói létszám, miközben az eszközök, tanműhelyek és oktatói kapacitások jellemzően nem teszik lehetővé a korszerű, magas színvonalú gyakorlati képzést.
Triális modell és regionális tudásközpontok
A javaslatcsomag egyik központi eleme a triális modell, amely az iskola, az ágazati képzőközpont és a vállalkozás összehangolt együttműködésére épül. A modell célja, hogy a tanulók megfelelő szakmai alapozást követően valós munkakörnyezetben szerezzenek gyakorlati tapasztalatot, miközben a vállalkozások kiszámíthatóbb és kezelhetőbb keretek között tudnak részt venni a képzésben. A javaslat szerint szükség van regionális építőipari képző- és tudásközpontok létrehozására is, amelyek koncentrálhatják a korszerű eszközöket, a speciális műhelyeket és a magas szintű oktatói kapacitásokat. Ezek a központok nemcsak az iskolarendszerű képzés, hanem a felnőttképzés, a továbbképzések és az innovációs tudástranszfer fontos bázisai is lehetnek.
A megvalósítást előkészítő javaslatok
A szervezetek többek között adatokra épülő országos helyzetértékelés készítését javasolják a képzési kapacitásokról, a szakmaszerkezetről és a vállalkozások szakemberigényéről. Szükségesnek tartják az ágazati szereplők feladatainak és felelősségi köreinek egyértelmű meghatározását, beleértve az állami irányítás, a kamarák, az iskolák, az ágazati képzőközpontok és a vállalkozások együttműködését. Javasolják a triális modell részletes működési feltételeinek kidolgozását, különös tekintettel a mentorok, mesterek és vállalkozások szerepére, valamint a regionális képző- és tudásközpontok fejlesztését a térségi gazdasági és munkaerőpiaci sajátosságok figyelembevételével.
A csomag része a valós költségekre épülő, kiszámítható finanszírozási rendszer kialakítása, amely támogatja a gyakorlati képzés infrastruktúráját és a vállalkozások részvételét, valamint a képzési tartalmak és az oktatói háttér folyamatos fejlesztése az építőipar technológiai fejlődésével összhangban. A javaslatok között szerepel a vállalkozások és a pályakezdők célzott támogatása a szakmában maradás ösztönzése érdekében, továbbá a fejlesztések eredményességének rendszeres mérése és értékelése világos felelősségi és teljesítménymutatók mentén.
Nem új intézmények, hanem hatékonyabb együttműködés
A javaslat kidolgozói hangsúlyozzák, hogy a cél nem új intézményrendszerek létrehozása, hanem a meglévő erőforrások hatékonyabb, hálózatos működtetése, amely hosszú távon biztosítani tudja az építőipar szakember-utánpótlását. A tizenkét szervezet közös álláspontja szerint nem pusztán több szakemberre van szükség, hanem olyan szakképzési rendszerre, amely megfelelő tudású, a szakmában hosszú távon boldogulni képes szakembereket képez.
Az építőipar duplán tudásigényes – hangsúlyozta Koji László, az ÉVOSZ elnöke –, ahol tudni kell: ötszáz évvel ezelőtt hogyan épült egy vár, és azt is, hogy modern eszközökkel hogyan lehet azt rekonstruálni. Az építésgazdaság jövőbeli teljesítőképességét meghatározó képzési döntéseket most kell meghozni.
