Célkeresztben a magyar családi vagyonok: átfogó NAV-vizsgálat indul a bizalmi vagyonkezelőknél
Célzott és eddig példátlan méretű ellenőrzési hullámot indít a NAV a bizalmi vagyonkezeléseknél, amelyek fókuszában a valós gazdasági tartalom és a generációváltás valódisága áll. Az adóhatóság első körben a régebbi struktúrákat veszi górcső alá, és ha a vagyonkezelést gyanúsan gyors értékesítés vagy adóoptimalizálási mintázat követte, a konstrukció teljes történetét újraírhatja – feladva a leckét az érintett családoknak és vagyonkezelőknek.
A bizalmi vagyonkezelés olyan szerkezet, amelyben a vagyont, például egy családi vállalkozást egy vagyonkezelő kezel a kedvezményezettek javára. A NAV tájékoztatása szerint az ellenőrzés egy szélesebb, jogszabályban előírt program kezdete.
Első körben a 2023. szeptember 12. előtt nyilvántartásba vett kezelt vagyonokat vizsgálják, 2028-tól pedig az elévülési időn belüli valamennyi bizalmi vagyonkezelésre kiterjedhet a kötelező ellenőrzés. Az egyik fő szempont az lesz, hogy a konstrukció nem a rendeltetésellenes joggyakorlás eszköze-e, vagyis nem élt-e vissza valaki a kedvező adózási környezettel.
Ez azért újdonság, mert a vagyonkezelőknél eddig nagyon ritkán végzett ellenőrzést az adóhatóság. Gyanút kelthet például, ha a vagyon felértékelését gyorsan követte az eladás, majd a tőkekifizetés. Az adóelőny elérése azonban önmagában nem jelent rendeltetésellenes joggyakorlást, a bírósági gyakorlat is így kezeli.
Kockázati jelzés lehet, ha a vagyonkezelés létrehozását rövid időn belül a bevitt vállalkozás értékesítése és jelentős tőkekifizetés követte, ha az eladás már a vagyonrendelés előtt előrehaladott volt, vagy ha a vagyonkezelő döntési önállósága kérdéses. A hatóság az eseményeket egyetlen ügyleti folyamatként is értékelheti.
Más megítélés alá eshet egy többéves generációváltás részeként kialakított struktúra, mint egy közvetlenül egy előkészített értékesítés előtt létrehozott vagyonkezelés. Az ellenőrzések kimenetelét az is befolyásolhatja, hogy a 2027-re tervezett adóeljárási módosítások, amelyeket még nem fogadtak el, pontosítanák a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeit.
A javaslat szerint az adózónak kellene bizonyítania, hogy az ügylet mögött valós gazdasági indok állt. Ha ezek a szabályok a bizalmi vagyonkezelésekre is vonatkoznak majd, az adózónak évekkel később kellhet igazolnia, hogy miért hozták létre a vagyonkezelést, hogyan születtek a döntések, és a működés összhangban volt-e az eredeti céllal. Ehhez nem lesz elég azt megmutatni, hogy a konstrukció az akkori formai szabályoknak megfelelt.
Az ellenőrzések központi kérdése így nem az elért adóelőny lesz, hanem a konstrukció teljes története és valós gazdasági tartalma. Ezért az érintetteknek már most érdemes tudatosan készülniük.
