Volt MNB-alelnök: az Orbán-kormány gazdaságpolitikája zsákutca volt, az MNB-székház felújítását pedig „rablócsapat” végezte
Patai Mihály, az MNB volt alelnöke szerint óriási hiba volt, hogy Magyarország nem lépett be az euróövezetbe. Úgy fogalmazott: ennek nem pénzügytechnikai okai voltak, hanem az előző kormány stratégiai kérdésnek tekintette a kimaradást, a „szabadságharc” és a szuverenista logika részének, amely szerinte zsákutcába vitte a magyar gazdaságot.
Patai szerint az elmúlt hét év a magyar gazdaságpolitika és a gazdaság mélyrepülése volt. Úgy látja, három területen kell változtatni: rendezni kell az uniós kapcsolatokat, konszolidálni kell a költségvetést, és szakítani kell azokkal a gazdaságpolitikai eszközökkel, amelyeket az előző kormány alkalmazott.
A volt jegybanki alelnök szerint a költségvetés kezelhető hiánya helyett „fiskális alkoholizmus” lett úrrá az előző kormányon, emellett pedig olyan gazdaságpolitikát folytatott, amely „megerőszakolta a gazdaságot”. Ennek részeként említette az árstopot, az árrésstopot, a kamatstopot és a rezsistopot, amelyek szerinte az euróövezeten belül tartósan nem képzelhetők el.
Patai szerint a legfontosabb feladat az államháztartás mielőbbi konszolidálása. Ha 2030-ig négy százalékponttal kell csökkenteni a hiányt, akkor annak lehető legnagyobb részét már jövőre meg kell tenni – mondta. Szerinte az EU-tól „rendszeridegen” gazdaságpolitikai elemeket is mielőbb el kell hagyni.
Az euró bevezetéséhez vezető út szerinte nem feltétlenül lenne hosszú. Az ERM II. árfolyam-mechanizmusban hivatalosan két évet kell eltölteni, de ha jól mennek a dolgok, szerinte másfél év is elég lehet. „Ha már bent vagyunk az euróövezet előszobájában, nem tudom elképzelni, hogy a végső lépést ne lennénk képesek megtenni” – fogalmazott.
Az interjúban arról is beszélt, hogy az MNB 2020-ban még olyan feltételeket szabott az euró bevezetéséhez, mint a magyar gazdaság fejlettségének és a bérszínvonalnak az uniós átlag 90 százalékos elérése, a teljes foglalkoztatás, illetve az államadósság GDP-arányosan 50 százalék alá csökkentése. Arra a kérdésre, hogy ezekkel a feltételekkel mikor lehetett volna csatlakozni, azt válaszolta: „Feltehetőleg soha.”
Patai Mihály szerint ez volt az MNB koncepciója Matolcsy György elnöksége idején. Hozzátette: mivel akkor ő is alelnök volt, nem lenne elegáns visszafelé mutogatnia, de szerinte azok a regionális riválisok, amelyek csatlakoztak az euróövezethez, mind megelőzték Magyarországot. Szerinte az euróövezeti tagság más kockázati besorolást, ezáltal olcsóbb hitelt és kisebb költségvetési terhet jelent.
Patai arra a kérdésre, hogy miként töltötte ki alelnöki mandátumát, azt mondta: „Nehezen, ez volt életem legrosszabb szakasza.” Mint mondta, eredetileg úgy gondolta, szép ívet ad majd a pályájának, hogy 1976-ban az MNB-ben kezdett, majd több mint négy évtized után visszatér, hogy ott fejezze be. „Óriási hiba volt” – fogalmazott.
A Matolcsy Györgyhöz fűződő kapcsolatáról is beszélt. Elmondása szerint 2023-ban Matolcsy leváltotta a Budapesti Értéktőzsde éléről, hatásköre jelentős részét elvette, ő pedig az MNB épületének egy távoli részébe került. „Két és fél olyan évem volt, amelyet nem kívánok senkinek” – mondta.
Patai szerint teljesen kirekesztették az MNB-ben: amikor kollégákkal találkozott a folyosón, azok inkább kitértek előle, nehogy elterjedjen róluk, hogy szóba álltak vele. Ennek ellenére elhatározta, hogy kitölti a mandátumát, amit „pszichológiai tesztnek” tekintett.
A konfliktusok közül szerinte végül az MNB-székház felújításának ügye volt a döntő. Közölte: 2023 októberében nem szavazta meg, hogy a felújítás költségvetését 56 milliárd forintról 104 milliárdra emeljék. Azt mondta, egyedül maradt, és 3:1 arányban leszavazták.
Arra a kérdésre, miért nem támogatta az emelést, Patai azt mondta: „Mert láttam, hogy a székház felújítását egy rablócsapat végzi.” Szerinte a kivitelezők már az induláskor óriási előleget kaptak, „és gyakorlatilag nem csináltak semmit”, majd újabb közel 50 milliárd forintot kértek. „Pedig látszott, hogy svihákok” – fogalmazott.
Patai szerint elfogadhatatlan volt számára, ahogyan a közpénzzel bántak. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy nem tekintette magát nagy ellenállónak: „Egyszerűen annyi történt, hogy az előterjesztés ellen szavaztam.”
