„Negatív, sötét energiák áradnak” – az ügynökakták nem a politikai cirkuszba valók
Egyenesen Magyar Péterre céloztak a nemzetbiztonsági bizottságnál az ellenzékiek, gyávaságnak tartva, hogy a kormánypárttól nem jelentek meg az ügynökakták körül kialakult botrány tisztázását célzó, hétfői meghallgatáson. A társadalmat foglalkoztató kérdés hamar politikai purparléba fordult, ám Zsolt Péter szociológus rámutatott: így elveszhet a lényeg, hogy a hibának valódi következményei legyenek.
„Negatív, sötét energiák áradnak belőle, beleveri az ideget a saját minisztereibe is” – jelentette ki Apáti István, a Nemzetbiztonsági Bizottság mihazánkos elnöke azon a hétfői sajtótájékoztatón, ahol a lényeg helyett hamar Magyar Péter került szóba az ügynökakták feltárása kapcsán. A fideszes politikusokkal együtt az ellenzék napok óta zúdítja a miniszterelnök és kormánya bírálatait, aminek alapot ad egy elismerten súlyos, technikai-adatkezelési hiba.
Politikai nyomás a levéltár körül
A hétfői ülésen a levéltár felelősségéről és tömegmanipuláció emlegetésével leginkább a feltételezett politikai nyomásról zajlott a vita, ahol Cseh Gergő Bendegúz főigazgató többször is elnézést kért a nyilvánvaló hibázás miatt, vállalva a felelősséget. A kollégái mellett kiállva azt hangsúlyozta: jogszabályi kötelezettséget hajtottak végre. A politikai befolyásra vonatkozó kérdésekre azt mondta: életében mindössze kétszer találkozott a miniszterelnökkel, akivel az ügynökakták megnyitásáról nem egyeztetett, sem személyesen, sem telefonon.
Objektív vizsgálat mentheti előbb a helyzetet
„Már veszélyessé vált a politikai adok-kapok. Az ügynökakták ügye ugyanis nem egyszerűen egy adatbáziskezelés technikai hibájáról, hanem emberek életéről, a rendszerváltás egyik máig rendezetlen, közös kérdéséről szól” – mutatott rá Zsolt Péter, a kommunikációtudományok, szociálpszichológia egyetemi oktatója. Szerinte az ilyen helyzetekben az adatok tisztítása és ellenőrzése eleve a folyamat természetes része kell legyen, azt nem torzíthatja semmilyen határidő, jogszabályi nyomás. Ha a hivatalok munkatársai azzal szembesülnek, hogy a gyors eredmény számít, miközben félő, hogy rajtuk csattan az ostor, könnyen felmerülhet, hogy a szakmai szempontokat felülírhatják a politikai elvárások.
A Méltányosság Politikaelemző Központ kutatási igazgatójaként úgy látja: egyelőre alapvető, hogy egy átfogó, objektív vizsgálat feltárja, hol csúszott el az adatkezelési folyamat, miként sérült az állami intézmény önellenőrzése, és volt-e olyan pont, ahol meg lehetett volna akadályozni a következményeket. Az ügyet nem javasolt kizárólag politikai oldalról megközelíteni, sőt pártérdekek mentén előre hangoztatni, hogy nyomásgyakorlás történt. „Nem várhattunk még 16 évet, bár néhány hetet mégis várhattunk volna” – fogalmazott.
Forrófejű sárdobálásra most nincs szükség
„Fontos különválasztani a bizonyított tényeket, a hibáért viselt felelősséget és azokat a politikai feltételezéseket, amelyek egyelőre nem igazoltak” – üzente. Szerinte azok vannak jobb helyzetben, akik még élnek, és közvetlenül érintettek az ügynökaktákban szereplő történetekben: a saját családjukban tudnak mesélni, felelősséget vállalni, és megvilágítani az egykori történések körülményeit. „A korábbi 16 év tapasztalata miatt érthető, ha a társadalomban ma könnyebben felmerül a politikai nyomás gyanúja, ezt azonban nem újabb vádakkal, hanem átlátható eljárásokkal és valóban működő intézményi garanciákkal lehet eloszlatni” – vélekedett.
Az új kormányzati időszakban az intézmények működésének helyreállítása és a politikai befolyásolás lehetőségének látványos kizárása lehet az egyik legfontosabb rendszerváltó teljesítmény. Mint mondta, nem szerencsés ugyanazt a politikai logikát folytatni, amely ellen létrejött a változás igénye. „Nem szabad elfelejteni, hogy az állami apparátusban is emberek dolgoznak, és a vezetők mentalitása alapvetően meghatározza, hogyan működik egy hivatal” – emelte ki, hozzátéve: a vezetőket és munkatársakat elsősorban teljesítményük, szakmai alkalmasságuk alapján kell kiválasztani, világos etikai mércék mentén.
Katasztrófa helyett sorrendiség
A szociológus az 1986-os Challenger-katasztrófával állította párhuzamba a mostani helyzetet. A NASA űrrepülőgépének indítása előtt a mérnökök jelezték, hogy a rendszer biztonsága komoly aggályokat vet fel, ezért további teszteket, halasztást tartottak szükségesnek. A projekt vezetői és a politikai döntéshozók ugyanakkor eredményt akartak. A Rogers-bizottság vizsgálata is arra jutott, hogy a katasztrófához nem egyszerűen egy műszaki hiba vezetett, hanem a NASA szervezeti kultúrájának problémái is. „A felelősség nem feltétlenül ott kezdődik, ahol a hiba technikailag bekövetkezik. Sokkal korábban, a döntési folyamatban is kialakulhat olyan helyzet, amely végül jelentős problémához vezet” – vonta le a tanulságot.
